Franciaországban nem időztünk szinte semmit, csak egy vásárlásnyit (ami úgy nézett ki, hogy beszaladtam üdítőért és egy nagy bevásárlás lett a dologból (túl olcsó volt a bor és a camembert, minek következtében Viktor igencsak megijedt a parkolóban, hogy engem elraboltak), majd egyből Brugge felé…

A tervünk az volt, hogy 2 hét alatt hazakocsikázunk Londonból Budapestre, s útközben megnézünk ezt-azt. London külvárosában szálltunk meg, egy helyes családi házas övezetben, viszonylag közel a reptérhez. Londoni városnézéssel 1 napot töltöttünk el, de istenigazán annyira nem is vágytunk többre,…

Májusban elindultunk vissza Európába (London) a szokásos, jó kis, hosszan tartó repülőutunkon Bangkokon keresztül. A bangkoki repülőtéren elég sokat kellett időznünk, de sajnos annyi idő nem volt, hogy csináljunk egy városnézést (elég messze volt a reptér a várostól). Ellenben befizettünk egy thai…

  A tájképek többségével már találkoztunk párszor, ezért nem fájt, hogy sötétben vezettem, és mire megérkeztünk az ismeretlenhez a nap is megpitymallott. Bár innen is látványos a sziget legmagasabb pontja és nagyon-nagyon hívogató, tisztában vagyunk megpuhult testünk jelenlegi képességeivel.…

 Queenstown lake Glenorchy felé Glenorchy

A szomszédunk, Kevin   A Queenstown hill-re vezető úton

Leülni nem nagyon akartam, mert a fotózások után se nagyon voltam képes felállni, így robogtam tovább. ( Na jó, inkább óvatosan andalogtam, egyre több fényképet készítve..) Még egy óra, és az ösvény búcsút vett a főgerinc vonalától. ( A térdem legnagyobb bánatára. ) A látvány egyre kevésbé tudta…

 Inkább elindultam sötétben. Kényelmes, nyugodt tempóban autóztam Glenorchy felé. Út közben végre megfigyelhettem az éj leple alatt lopakodó oposszumokat, akiknek kivasalt nyomait sajnálkozva nézegeti az ember napközben. Zélandi sporttá fejlődött ötven év alatt a Posszum-vadászat. Isten se tudja…

Nem saját készítésű fotó forrás: google.com Ó igen a turista paradicsom. Nem mondhatnám, hogy rettenetesen vágyódtam ebbe a minden héten megújuló, fiataloktól nyüzsgő, zajos kis városkába. De a látvány…    Nem saját készítésű fotó forrás: google.com ..  Persze innen is ugyan azt a dombot…

A hajóút közel négy órásra sikerült. Alatta volt idő megírni a naplóból hiányzó fejezeteket, megfigyelni a komp hidraulikus szerkezeteinek működését, és elfogyasztani egy remek lazacot a fedélközi konyha kínálatából. (Szerencsére errefelé az utas büfé nem feláras.) Közeledve a fjordok felé erősen…

Közeledve a Taranaki vulkánhoz már messziről láttuk, hogy ide se fogunk feljutni. Már nem bosszankodtam, felmentünk ameddig lehetett bele a ködös felhőbe. A sípálya alsó felfonóját csak egy méterről vettük észre a köd miatt, azt visszafordultunk…. Messziről, azért jól fest..   Másnapra…

Útközben, egy másik kimaradt látványosságot is szerettünk volna megnézni. A Taupo-tónál található, a modern maori művészet egyik remek példánya. Az érdekességét az is növeli, hogy megközelíteni kizárólag a víz felől lehet. Gondoltuk bérlünk egy pofás kis kétszemélyes kajakot, oszt megnézzük. Ki is…

Visszatérve a városba semmi nyomát nem láttuk az Újév várásnak. Auckland, Budapesthez képest nyugodt és csendes volt szilveszterkor. A központi tűzijátékot leszámítva, még csak petárda sem robbant.  A további lehetőségre nem várva úgy döntöttünk, épp elég volt két hónap északon. A szezon beindulta…

Számunkra a karácsony mókásan telt. Szegény Toyónak a vicc kedvéért most a Wisko ventillátora tört ketté. Ugyan sikerült a problémát megoldani, amolyan Viktorosan, de a hiba ettől még nem szűnt meg. No igen, jól látjátok, hegyi körülmények között a szög és a kalapács mindig remek barát.…