Útközben, egy másik kimaradt látványosságot is szerettünk volna megnézni. A Taupo-tónál található, a modern maori művészet egyik remek példánya. Az érdekességét az is növeli, hogy megközelíteni kizárólag a víz felől lehet. Gondoltuk bérlünk egy pofás kis kétszemélyes kajakot, oszt megnézzük. Ki is néztük a legközelebbi települést, gondoltuk ott a legcélszerűbb. Ott még felpakoljuk a verdára, és így közelítjük meg, ameddig csak tart az út. No innen még kb. 4 km. A tervünk akkor kezdett lassan meghasonlani, amikor közel s távol nem találtunk egyetlen egy kibérelhető kajakot sem. Mivel minden helyinek van legalább egy elfekvőben, megpróbálkoztunk velük is, de nincs az a pénz amiért kaptunk vón egyet. Hát elbattyogtunk egészen Taupo városáig. Háhá, itt végre találtunk egy bérbeadással foglalatoskodó rugalmasan fiatalos céget. A portéka, igen jutányos áron, 39 $/ óra, el is vihető. A baj mindössze annyi, hogy autóra kaució ellenében se tehetjük. Naná, hogy innen legalább 7 óra, oda-vissza a Maori falrajz a sziklában. Az összesen… blablabla…annyi, mint….. 195 $. Naná, hogy 400-ért veszek egy újat. És persze naná, hogy ez a program is ugrott….

http://www.greatlaketaupo.com/things-to-do/must-do/maori-rock-carvings/

Mordor a távolban a Taupó tavon keresztül nézve

Immár enyhe mosollyal az arcunkon távoztunk a tavaktól. A Huka Falls-nál található ingyen kempingben szerettünk volna éjszakázni, de teltház miatt még a délután tovább indultunk a vulkán felé.

Az az apró kis füstöcske ott a kép közepe tájékán jelezte felénk, hogy a kitörés veszélye miatt lezárt gerinc utat jobb lesz elkerülni. Ellenben a déli túravonal reméljük még járható. Az, hogy látjuk, már maga az öröm. Nem is foglalkoztunk az esti szállás keresésével, inkább megnéztük a turistautak lezárását fönt a hegyen.

Tongariro Area

A gleccsertóig nem ajánlják a sétát, de a gerincig szabad az út. Visszafelé megnéztük még a másik bazalt darabot is. Valójában ez „Mordor” ( a Gyűrűk Ura c. filmből )….

Mt. Ngauruhoe (Mt. Doom)

A hegy lábánál találtunk egy remek tábort, és remek tervekkel bújtunk zsákba….

.. Szerintetek mire keltünk reggel…. Na ennyi…..

Kínomba röhögtem magunkon, nem lehetünk ennyire szerencsések…. Vártunk még egy darabig hátha kitisztul, de mindhiába. A helyiek se bíztattak a várakozásra, így tovább indultunk a nyugati parton fekvő Tanaraki vulkánhoz egy érdekes nevű úton. 

Ez itt az „Elfelejtett Világ országútja”

Az elején nagy betűkkel figyelmeztet egy tábla, hogy 150 km-en keresztül nem fogunk tudni tankolni. A kizárólag erdő és legelő által szegélyezett úton kalandos az élet, de most kivételesen nekünk volt alkalmunk segíteni. Egy idősebb házaspár mikrobusza, lakókocsistul a sáros lejtőn rekedt. A 4x4-es szörnynek meg se kottyant ez a több tonna, és arcátlanul könnyedén húzta ki a bajba rekedteket. Az idős asszony örömében a nyakamba ugrott, mert mint kiderült, eleddig senki fia nem állt meg nekik.

..a továbbiakban ők voltak az útitársaink…

Ezen a levendulaföldön pedig az élelmes gazdaasszony nyitott egy kis kávézót, és naon finomat főzött nekünk…

Olykor ezen a széken ücsörög és ezt a tájat nézegeti….