A tervünk az volt, hogy 2 hét alatt hazakocsikázunk Londonból Budapestre, s útközben megnézünk ezt-azt. London külvárosában szálltunk meg, egy helyes családi házas övezetben, viszonylag közel a reptérhez. Londoni városnézéssel 1 napot töltöttünk el, de istenigazán annyira nem is vágytunk többre, mert továbbra sem vagyunk metropol rajongók. Inkább a természet és a kisvárosok!
Persze nyilván ezer meg ezer felfedeznivaló lenne ebben a városban is, de mi mégis inkább tovaindultunk a vidék felé.
Célbavettük a Stonehenge-t. Odaérve konstatáltuk, hogy egy kisebb vagyont kellene azért fizetni, hogy egyik kerítés helyett, a másik elkerített részről nézhessük meg, pár méterről beljebb. Na ezért inkább nem fizettünk, fotóztunk a kerítésen keresztül és vettünk pár szuvenírt.
Majd elindultunk a tengerpart felé. Átmentünk kisebb-nagyobb városokon, végül Brighton-ban álltunk meg egy rövid időre. Már elsőre is ijesztő volt a tömeg, a parkolóhelyek tömöttsége, de azért nagy-nehezen találtunk helyet....
Sétáltunk egy órácskát, és elég is volt ennyi a britek üdülőparadicsomának tartott városból. Nekünk nem jött be istenigazán.
Ez már valahol arrébb volt.
Brighton-ból elfelé menet az egyik gyertyánk (autó része) úgy döntött, hogy megadja magát. Illetve ekkor még csak tippelgetés ment, nem volt egyértelmű a dolog. 1 hengerrel próbáltunk kijutni a városból egy hatalmas emelkedőn keresztül (másfele nem lehetett) és nagyjából esélytelennek tűnt a dolog. Ahányszor sikerült is volna felérni a tetejére, úgy váltott pirosra ott a lámpa és indult meg a keresztforgalom -pech-. Szóval vártunk, amíg jó sötét és kihaltabb lett a város. És hideg is volt..és meg volt véve a kompjegyünk is.
Valamikor későn, tán éjfél tájt sikerült átjutnunk az akadályon, keresztforgalom híján és lassú, 1 hengeres tempóval meneteltünk Dover felé, hátha elérjük a kompunkat 30-cal. Persze esélyesnek tűnt, hogy a további városnézésekről már lemaradunk és a doveri fehér sziklák is kimaradnak a repertoárból.
Valamikor kora hajnalban sikerült odaérnünk Dover környékére, ahol kínunkban kerestünk egy kempinget és mákunkra még placc is volt későn érkezőknek, pénzbedobós nyílással. Igen korán keltünk, hogy időben elérjük a kompot, ki tudja milyen emelkedőn nem fogunk még addig felmenni!
De elértük! A következő félelmünk az volt, hogy ezzel az egy hengerrel üzemelő, addigra már elhagyott kipufogójú (az utógyújtás lerobbantotta) autócskával nem fognak felengedni minket a kompra. De ehelyett csak kedves 'határőrök' fogadtak, akik csodálva nézték a kisautót és kedvesen érdeklődtek róla.
Kis kárpótlásként a kompról megnézhettük a fehér sziklákat is.
Ja igen, és azt elfelejtettem mondani, hogy Anglia Doverig bezárólagos részén lehetetlen volt gyertyák kapni, semmilyet sem. Se benzinkút, se autósbolt. Azt mondták, hogy "Tessék szerelőhöz menni!"...hát persze!
No és, amint Calais-ban kiszálltunk a hajóból, 100 méterrel odébb várt is az autósbolt, gyertyákkal...és helyrejött minden. Kivéve a kipufogó, mert az nem volt rajtunk. És kapni se kaptunk közel, s távol..
