A hajóút közel négy órásra sikerült. Alatta volt idő megírni a naplóból hiányzó fejezeteket, megfigyelni a komp hidraulikus szerkezeteinek működését, és elfogyasztani egy remek lazacot a fedélközi konyha kínálatából. (Szerencsére errefelé az utas büfé nem feláras.) Közeledve a fjordok felé erősen igyekeztem keresni a bejáratot, de majd meg vakultam és mégsem találtam. Örvendetes hír, hogy a kapitánynak ez az apró feladat nem okozott gondot…
Bent még kavarogtunk egy kicsit, amit ezzel a monstrummal nem egyszerű feladat és már ott is voltunk. Picton-ban nem időztünk sokat nyomban útnak is keltünk. Az útvonal továbbra sem változott, Z alakzatban csorgunk Queenstown felé.
Amikor letáboroztunk az egyik folyó partjára, rögtön eszünkbe jutott, mit is felejtettünk el aznap vásárolni….. Hát természetesen a SandFly elleni védőszert. Ez a kis mocsadék, ezerszer alattomosabb, mint a szúnyog. Harap, de nem is kicsit, és ha vakarod, soha nem múlik a viszketése.
Szégyen, nem szégyen menekülőre fogtuk. A verdában meghúzódva még egy órán keresztül vadásztunk a zsiliprendszerünkön átjutott példányokra, mire nagy nehezen elaludtunk. Reggel se kávézgattunk kényelmesen a kemping székekben sokáig, hamar kereket oldottunk, a látványos folyópartot pedig septiben otthagytuk. Ezek után hamar elértük a déli Alpok lábát, pár helyes kis falu és már fenn is voltunk.
Legnagyobb örömömre ismét rengeteg veterán gépjárművel találkozhat az ember, de ez a déli sziget sajátossága.
A zuhatagok mennyisége se csökken, s mivel azokat már „nagyon unom” egy műszaki érdekesség a vízelvezetésre. Egyébként a hegyek legkedveltebb lakói a KEA papagájok. Látványos és harsány tolvajai a parkolóknak, merthogy a fő táplálékuk a turisták által elhagyott szemét. No és ha az nincs, akkor jó lesz az otthagyott autó…
Nem elég, hogy hegyes csőrükkel és éles karmaikkal tönkre vágják a fényezést, még a tetőre felkötözött hátsó üléseket is megdézsmálták.
Ez a kis gézengúz, amikor elmentem kummantani egy bokorba, úgy leszarta az ingemet, hogy alig tudtam utána kimosni. Hallottátok volna, hogy röhögött rajtam…..
Fél órával később már én is röhögtem. No nem a lefosott vállamon, hanem mert egy meredekebb emelkedőn elfüstölt a kuplungtárcsa. A történtekről az egyszerűség kedvéért bemásolnám Zsolti barátomnak küldött levelem…
Először is köszönet a gyors segítségért !
Szokás szerint kifogytunk a keretünkből, és indultunk vón egy másik lehetőség irányába amikor is a déli-szigeti Alpok tetején elfüstölt a kuplung. A vontatásunk le a hegyről igen izgalmasra sikerült. Először is nem igazán akarták vállalni a segíteni szándékozók. ( mondjuk nem csodálom, kb. 70km erős hegyi terep, helyenként 30%-os emelkedő-lejtő vegyesen....) Aztán meg mindössze egy 3m-es hevederem volt erre a célra. Térerő náne... Azért úgy másfél óra után egy helyi őstermelő kérdés nélkül maga után kötött, és uccu neki. Helyenként 100-zal.... Még a hereszőreim is egyesével izzadtak, de rendesen. Remélem, emlékszel az ausztriai traktor, és méteres láncának esetére, no ez pepitába csak 40 percen keresztül. A csótány eldobott minket a legközelebbi szervizig, a hegy aljába. mire leértünk én 5 kilóval, a verda a fékpofáival lett könnyebb. ( ezen a ponton csatlakoztál bele a történetbe ). Másnap reggel meg is tudtunk egyezni. Azt ugyan nem engedte, hogy használjam az emelőjét, de ha beszerzem az alkatrészt, ő másnap ezzel a melóval fog kezdeni. A legnagyobb szerencsére épp elkezdett szakadni az eső, így vidáman vágtunk neki a stoppolásnak. Egy végtelen kedves kamionsofőr nemcsak Christchurch-ig fuvarozott, hanem a 30t rakománnyal együtt kereste nekünk a kuplungost, és ráadásul oda is vitt minket. A boltban pedig egy utángyártott példányból, az eladó csóka éppen annyi kedvezményt adott az árból, hogy éppen ki tudtuk fizetni. A visszavezető úton már nyakig áztunk, és a helyi kis kocsmában szárítkoztunk. Másnap az arc nem bíbelődött sokat. Reggel nekiesett, és a négy keres középváltós szörny délre már darabokban hevert a földön. A számlától dobtunk egy hátast, és még az ajándék bor se csökkentette a hatást. Szerintem még az ebédidőt is felszámolta, bár hozzáteszem erősen a nyakára jártam, és nekem legalább két napba telt volna ez a művelet.
Kellemes stoppolás az esőben
Egy forró tea társaságában várakozva
Két napon keresztül barátkozott velünk ez a jámbor jószág, de a nevét nem árulta el….
Várakozás backpacker módra
A Queenstown-ba vezető maradék 600 kilométert egy nap alatt megtettük nézelődés nélkül.
