Először is egy kis feladvány a lelkeseknek:

Első utunk 15.-én reggel a Queenstown Lake Districtbe vezetett, hogy megírjuk a büntetés kérvényező levelet. A hely ahol aludtunk egy táblával volt ellátva, miszerint: camping only with self-contained vehicle. Tehát kempingezni ér ’önmagadat tartalmazó’ járművel. Mi ezt egyből magunkra is vettük, még örültünk is neki, hogy létezik ilyen! Persze később kiderült, hogy ez a 6465-ös standardet (azt hiszem ez a száma) megkapott lakóautókra vonatkozik, amik tartalmazzák a wc-t és szennyvizet és ezt 3 napig mindenféle ürítés nélkül viselik. Szóval nem ránk, de azért megírtam egy levelet, hogy én mindenféle barlangfelügyelő vagyok otthon és még greenpeace aktivista is, mindezt karitatív alapon, tehát nem vagyok környezetszennyező blabla és nem szeretnénk ilyen zsét leperkálni. Majd kiderül bejön-e. Egyébként gyűlölök hazudni. De nagyon dühös voltam e miatt a sztori miatt, mert hát jön a hülye turista és éppen honnan szedjem elő az agyamból eme 6465-ös sztenderdet, ha még sosem voltam itt és senki nem mesélt róla..na mind1. Viktor nyugodt maradt és csak mosolygott dühömön. A vicc az egészben, hogy mostanában Ő sokkal nyugodtabb ilyen helyzetekben, meg vezetés terén is és én anyázok helyette a forgalomban :) Mondjuk ez felettébb jó, mert örülök, hogy nem idegesíti úgy a közlekedés, mint Pesten. (Pedig itt sokkal idiótább ’morál’ van…azaz nincs is morál).

Egyébként a környezettudatosság jegyében van itt pl egy rendkívül fekete füstöt okádó régi gőzös is. Persze ez sokkal kevésbé szennyez, mint amikor mi valahol a kocsiban alszunk és megbüntetnek….ugyebár..!

Ma megpróbáltunk jelentkezni hobbitnak a Hobbit filmbe. Csináltunk pár fotót, úgy gondoltunk pont jók leszünk a szerepekre és mekkora poén! :) Aztán sajna rádöbbentünk, hogy csak postai úton lehet jelentkezni, az meg elég drága lett volna nyomtatott fotókkal meg mindenestül. Szóval mégsem leszünk hobbitok!

BOLDOG SZÜLINAPOT KISS -KUFÁR- ANIKÓ :) <3

Megindultunk Clydeból először Cromwell felé. Cromwell kedves hely, bár az értékelhető része a hisztorikus negyed a régi házikókkal.

A környéken itt is bemászkáltunk gyümölcsösökbe, de itt sem volt több szerencse. Megindultunk Queenstownba. Útközben megcsodálhattuk a Gyűrűk Urában Anduin folyónak nevezett vizet, ami csodaszép! Igazi rikító kékeszöldes színekkel.

Azt a jelenetet forgatták itt, amikor a szövetség hajózik és elmennek a 2 hatalmas király szobra között. Pont itt volt egy bungy jumping központ is, meglestünk egy ugrást. 42 méter a hídról. Elég rövidke volt, bár én ezeket nem viselem jól, így nem vállalkoznék rá.

Ha már valamire vállalkoznék az a 140 valahány méteres legnagyobb, vagy a 300 méteres hinta. De főleg a hintára gerjedek :) És, ha jól emlékszem PG Is, mert anno Ő linkelte ki Facebookra. Ezek Nevisben vannak.  Megnézném!  (Megfogjuk.)

Queenstownról meglepve tapasztaltuk, hogy egy nyüzsgő, pezsgő, fiatalos, buliváros. Felette sípálya (télen). Az utcákon emberek mindenhol, este is. Sokkolt, mert ilyennel eddig nem találkoztunk. Egyébként nagyon szép hely, főleg az itteni tó…igazi Gyűrűk Urás.

Itt már legalább volt Meki is, no nem a kaja végett, hanem a net miatt fontos. De sajnos itt már jelszavas és 60 percre elég csak a voucher amit adnak. Meghackelni sem tudom, mint eddig. Ez van!! De ezt is túléljük valahogy :) Az eső pedig megeredt, ami újdonság volt Alexandra forró, száraz éghajlatához képest. Jártunk itt is egy kört, elég sokáig bent voltunk a városban, de még napközben világosban kinéztük az alvóhelyet, amit összességében –nem akarom csúnya szóval élni- meg is szívtunk rendesen, mert reggelre 200 dolcsis bírság állt a szélvédőn.

Este még angoloztunk egyet lefekvés előtt.

Jó hír: a gömbcsukló mégsem halt meg!

Reggel felpattantunk és kiköltöztünk cellánkból. Megindultunk a folyóparti parkolóhoz, hogy ott Viktor megemelje a kocsit és megvizslassa a gömbcsuklók élethelyzetét plusz kicserélje az első kerekeket a hátsókra. Ez mind meg is történt pikk-pakk mérhetetlen tehetségének köszönhetően (ez itt a nyál helye:) ). A megállapítás az lett, hogy nem tört el összességében semmi, csak elhagytunk egy 10-es anyát arról a stabilizátor rúdról, ami csatlakozik a bizonyos gömbcsuklóhoz (na, ezt nem akarom elmagyarázni inkább). Volt ott a parkolóban egy nagyon kedves kinézetű idős házaspár lakókocsival. Hozzájuk mentem először anyáért kuncsorogni. Tündériek voltak!! Csavarjuk ugyan nem volt, de jót beszélgettünk. Zélandiak, 6 éve eladták mindenüket és abból vettek lakókocsit és azóta vándorolnak.

Aki tönkreteszi, meg is csinálja :)

Elindultunk, hogy szervizből szerezzünk anyát. Bár épp ebédidő volt, de mégis sikerült szerezni egy motorkerékpár szervizes emberkétől. Ingyen adta, nagyon rendes volt. Visszamentünk a parkolóba, Viktor hipp-hopp meg is szerelte a dolgot, így már valószínűleg nem fognak még jobban elkopni a gumik.

Elsétáltunk csekkolni a könyvtárat és az információt. Majd újra vissza a parkolóba enni egyet és elmentünk netezni egy érmebedobálós helyre, ahol kb 6 pénzt bedobáltunk 1 órányi kutakodásért. Majd egy kis bevásárlás és elbúcsúztunk Alexandrától. Clyde irányába vettük az utat.

Clyde nyugodt főutcácskája

Az ottani gát hatalmas nagy, élőben még nem láttam ekkorát. Egyszer még a városkán belül megállt Viktor lefotózni valamit és az autóból kiszállva nem tette parkolásba a váltót és kéziféket sem húzta be én meg nagyon megijedtem, amikor elkezdtem legurulni a lejtőn :) De túléltem. Ő meg jót nevetett. Viszonylag közel a gáthoz találtunk egy remek kis partrészt, wc is volt, tábla sem tiltott, csendes is volt és csodaszép. Ott aludtunk. Előtte még sétáltunk egyet, irigyeltünk a kajakozó ifjúságot, olvasgattuk a kiírásokat az elszaporodó mikroszkopikus izékről, fotókat nézegettünk és így tovább jó éjszakát.

Rohanban reggel Viktor észlelte, hogy kinyírta a nem tudom milyen első kerekek stabilizátorának gömbcsuklóit. Eltört mindkettő a göröngyös úton való közlekedéstől. Rohan nem autóknak való világ, hanem lovaknak! De így is egyben visszaértünk Alexandrába és holnap megpróbálunk venni hozzá alkatrészt, elvileg nem lesz drága.  Útközben Ophirnak a hídján mentünk át és nagyon tetszett!

Ophir hídja

Megnézegettünk itt Alexandrában egy ingyenes kis kiállítást, nagyon helyes volt. Voltunk a Seasonal Solution irodában, ahol bár nagyon kedvesek voltak, de sok értelme nem volt a dolognak. Adtak egy listát a gyümölcsösökről, akikkel szerződésben állnak, hogy őket keressük meg. De sok értelme nem volt, hisz pont ezeket keresi meg a másik 500 ember is, aki betér ebbe az irodába egy nap.
Sikerült venni egy kalapot és mivel ma reggel a napszemüvegem is szétesett, így azt is pótoltuk, összesen a kettőt 20 NZD-ért, szóval még egész értelmes áron. Most már igazán helyinek nézek ki. Ja és ma olyan meleg van, hogy egy szál rövidnadrágban és blúzban vagyok!!! IGAZI NYÁR!!!! :)

Mentünk egy nagy kört, többek közt meglátogattuk Sam Neil borászatát is a Two Paddocks-ot, amire büszkék vagyunk. Remélem, mindenki tud tőle filmeket sorolni! Házi feladat. De egyéb sikerrel nem jártunk. A barack szezon most fut le, a szőlő meg majd márciustól indul.

Elmentünk a Butcher’s damhez, ami közvetlen itt van Alexandra alatt, hogy hátha tudok ott táborozni a tóparton, de nem volt olyan szinten alkalmas a dologra, mint hittük. Bár a tó és környezete nagyon szép volt.

Butcher's dam

Visszajöttünk és gondoltuk, hogy akkor ma benézünk egy kempingbe, hogy fürödjünk + mossunk egyet. Végül bejöttünk az Alexandra Holiday Parkba. Béreltünk egy kabint 47 dollárért. Olyan, mint egy cella :) Igazából mókás!

Ami kevésbé volt mókás, hogy imént voltunk a ruhaszárítónál és nem szárította meg a ruhákat….pont olyan vizesek voltak, mint amikor betettük. Nem elég, hogy az ipari mosógépben nem oldódott fel a mosópor (bár én ezt már előre tudtam, mert volt szerencsém ilyenhez anno a kollégiumban), még ez a száradás sem jött be.

Ezért nem száradtak meg a ruhák.. :)

Most betettük még egyszer, ami körönként 3 dollár, szóval nem túl nyereséges az ügylet. Holnap már újra a kocsiban alszunk, valószínűleg a folyóparti parkolóban, ami egész barátságos hely volt. A mellette lévő parkban még barbeque sütő is van, ha beledobsz 2 dollárt még működik is elvileg.

Ami még mókás itt a városban, hogy egyedül a pizzázóban van net. Szokásos drága tarifa és az áramért pedig óránként 1 dollárt kellett kicsengetni. Igazából erősen lehúzós ország ez így turista szemmel nézve. Ja és majd elfelejtettem, hogy az új híd mellett meghagyták a régi híd pilléreit, elég jól néz ki!

Alexandra régi hídja

Egyébként lehet végül a kocsiban sem tört el a gömbcsukló. Ez volt a legutóbbi megállapítás, de ez majd kiderül, ha normálisan alánéz Viktor, megemelt állapotban.

 Orore point.

Délelőtt búcsút intettünk Orore pointnak és megindultunk a Moeraki Boulders felé. Ez egy érdekes, szép hely: sziklagömbök vannak az óceánparton. Belsejükben a repedések mentén kvarc képződött. Újfent geológusainkat kérdezném: tudnak-e valamit az ilyen és ehhez hasonló képződmények keletkezéséről?

 Moeraki boulders.

A sziklanézés után tovább mentünk a világítótorony irányába.

Leshely.

Végeredményben itt nem is a kedves, fehér, fából készült torony lett a fő attrakció számunkra, hanem a sárga szemű (és egyéb fajtájú) pingvinek és fókák lesése. Kisétáltunk egy helyre, ahol pl horgászni is lehet, félsziget jellegű volt. Ezen a részen még a közvetlen közelünkben is ott volt pár pingvin. Megállapításom alapján ők a sárga szemű pingvinek.

Kicsit továbbmásztunk ezen a részen és volt , ahol egész le tudtunk kecmeregni a sziklás partra a fókák közé. Persze csak viszonylag tisztes távolságban, mert ők nem félnek az embertől.. bár Viktor szerintem így is túl közel ment, de fóka pajtás csak bámult és nem indult meg felénk végül :) Nagyon nagyon király hely volt ez. Természetes élőhelyükön nézegethettük testközelből ezeket a csodás lényeket!

Tovább mentünk délre. Palmerstonban beültünk egy fish and chips-be, ahol viszonylag gazdaságosan tudtunk enni nem annyira finomat, de azért volt benne egész jó is (pl a sült gomba, hagyma, rösztli).  De a virsliszerű kolbász az közelített a borzalmas jelzőhöz. Palmerstonban búcsút intettünk az óceánnak és a 85-ös úton elindultunk befelé Central Otago irányába.

A 85-ös út.

A 85-ösön először Ranfurlyn átmenve (nem álltunk meg) felmentünk Naseby-be, ami egy erdőben található. Naseby helyes, nyugodt kis ex aranybányász városka, ahol 2,5 órán keresztül kerestük a „swimming dam” felirat által említett tavacskát. Hát már azt hittük mi vagyunk a hülyék, hogy ennyire nem tudunk tájékozódni, de végül meglett :) Nem volt egyszerű…jól eldugták.

Naseby swimming dam.

Egyébként ez az egész körzet már igencsak Középföldére apellál. Csak most épp nem zöldell a fű. És hát nagy mosolygásra adott okot, amikor a térképünkön egyszer csak megpillantottam a „Plains of Rohan, Rohirrim Village” feliratot, majd a „Various scenes from Middle Earth”-öt is. Kicsit jót röhögtünk, hogy Gyűrűk Ura is fel van tüntetve a térképünkön. Azóta már pl Mordor is megvan (Északon van). Rohant tervbe is vettük eznapra.

Plains of Rohan ( Poolburn dam)

Omakauban próbáltunk tankolni, de hétvégén nem volt már nyitva semmi, se a kút, se más. Szóval muszáj voltunk bemenni Alexandrába. Itt tankoltunk és visszaindultunk Rohanba (Poolburn Dam, Poolburn Reservoir, Moa Creek alatt). Kb 30 km volt az út oda. És igen nagy részen csak földút (köves, murvás). Majd át is vált csak 4 kerékmeghajtásosnak való útba a tó mellett. Naplementére meg is találtuk a tavat és csodálhattuk Rohan vidékeit. Nagyon királyul néz ki a környék, mindenhol sziklák ’nőttek ki’ a földekből. Szóval olyan igazán Rohanos. Ez a Rohirrim falu volt az, ahol elesett Faramir? Valaki segítsen!

Itt aludtunk Rohanban. Egy szikla tövébe, a szélcsendbe. Mi hobbitok. Igazán epikus volt ez a rész :) No meg a Tejút is tisztán látható volt éjjel…egyszerűen csodálatos volt!! Azt hiszem még sosem láttam a Tejutat így. Otthon nem vehető ki ilyen tisztán. Lélegzetelállító volt belecsöppeni a mesébe egy este, éjszaka erejéig. Jó éjt Rohan!

Megindultunk Akaroából dél felé. Most Ashburtonben ülünk a Mekiben. Innen üdv Mindenkinek :) A szemünk pedig viszket…

Furcsa, bármennyire is mosolygósak, köszöngetősek a Kiwik, mégsem előzékenyek. Se a vezetésben, se a klotyón. Na de ezt is túléljük valahogy!

Eszembe jutott, hogy nem írtam arról, hogy Christchurchben van egy nagyon király mászóterem. Keressetek rá a neten! Nagyon jól néz ki az egész hely.  2 felsőbiztosításos teremből és 1 boulderesből áll. De van farönk mászás is és hasonló bohóságok.

Itt lehetett többek közt pingvineket bámulni.

Most épp fekve, a kocsi hátuljából írok. Este 10 van, most sötétedett be. Oamaruban kék pingvin kolóniát és fókákat néztünk. Egy kis kék pingvin oda is jött hozzánk (a sok-sok többi csak a mólót lepte be, ami el volt kerítve.) Nem tudom, hogy ez a kis pingvin beteg volt-e vagy csak bátor és éhes. Elvileg kellett volna látnunk sárga-szemű pingvineket is, de ők nem voltak elérhetőek ma. Nem ugrik be, hogy magyarul hogy mondjuk ezt a típusú közönséges fókát (angolul fur seal). Valaki segítsen! A lényeg, hogy nagyon király hely volt ez!

Egyébként Oamaruról még annyit kell tudni, hogy van egy történelmi negyede (kb 2 utca), ahol meghagyták a régi kb 200 éves épületeket, amik helyi vaj-bézs színű mészkőből készültek. Nagyon szép rész! Valaha ez a város volt kinevezve Új-Zéland legattraktívabb városkájának.

Ami még nagyon mókás volt, hogy a pingvinleső helyen egy fedett kis leshely volt odatéve, ami tele volt turistával. Úgy ültek bent, mint egy futballmeccsen a lelátón és bámulták az óceánt. „Az állatok bámulják az állatokat.” Biztos láttak a távolban delfineket vagy bálnát, de mosolyogtató volt a látványuk:)

Ők az oamarui pingvin kolónia.

Több helyen találtunk ’Vanished world” táblákat, gondoltuk valami kiállítás lehet vagy hasonló. De általában semmi nem volt sehol. Tehát valóban vanished! De végül rájöttem, hogy pont a pingvineknél volt kiírva, hogy ezek a részek végig ősmaradvány lelőhelyek, s erre utal mindenhol a vanished world kiírás. Csodaszép talajrétegződéseket lehet itt látni 1-1 leomló/pusztuló félben lévő magasabb partszakaszon.

Ja és majd elfelejtettem, a fókák messziről úgy néznek ki mintha nagyobb kakikupacok lennének! Persze volt, hogy hínárkupacot néztem alvó fókának (új szemüveg kéne..) és Viktor ezen igen jót nevetett!

Fókák, akik messziről kicsit kakikupacok.

Na meg a Crossing Pinguins tábla.. :) Imádom!!

Most valahol Kakanui után vagyunk egy szélcsendes helyen, de mégis közvetlen a parton. A neve: Orore point. Kakanui magasságában beültünk egy étterembe kávézni, full panoráma az óceánra. 2 hölgy épp vacsizott, és mesélték, hogy az előbb láttak delfineket, amikor kifelé bámultak. Sajnos én nem láttam.

És itt feketék a hattyúk.

 Stony Bay, ahol Mark és Sonia élnek...(no comment)

 New brigthoni parton egy markoló

Csak egy kagyló

  Akaroa felett.. és a kocsi

Akaroában egy kis művészet Vikitől Máriának

Makro virágok

 Kicsit összefolynak a napok. A délelőttöt a könyvtárban töltöttük, ahol nagy meglepetésünkre egyszer csak magyar szavakra lettünk figyelmesek. 2 magyar nő 2 kisgyerekkel jött be épp. A kislányt már az ablakból láttuk előtte és megállapítottuk, hogy nagyon szép hölgyemény a kis vöröses göndörkés hajával. És hát persze, hogy magyar (félig)! A csajok már pár éve kint élnek, kiházasodtak és a gyerekek itt születtek. Nagyon aranyosak voltak. Örültünk a találkozásnak. Ebéd tájt még kiséltátunk a mólóra, majd bevásároltunk és nekiindultunk Akaroának a Banks Peninsulán (Bank egy embere volt Cooknak és róla nevezte el a félszigetet).

Egy tipikus itteni tábla :)

Meglepően csodaszép ez a félsziget. Ugyebár egy valaha volt vulkánról van szó. Nagyjából olyan az egész hely, mint egy rakás fjord betömörítve egy helyre, csodaszép. A növényzet az eléggé kiégett volt, gondolom, tavasszal zöldellik.  Akaroát francia telepesek alapították, ez a hatás érezhető az építészeten is és az utcaneveken is (no meg több francia zászlót is láthattunk). Tettünk a városkában egy sétát. Találkoztunk galambbal, aki jóval inkább papagájra hasonlított, nagyobb teste volt és lilás színben játszott a tolla, a csőre pedig erőteljesebb narancs-piros színű. A hangja ugyanolyan volt, kurrogott :) No meg volt ott még érdekes madárka, ami kócsagra hasonlított. Viktor állítása alapján tündérkék volt, én azt hittem barna, de akkor mást láttam. A lényeg, hogy szép volt és madár.

A galamb.

Ez a félsziget megérdemelne egy nagyobb misét az biztos. Csak egy négykerekes járgány kéne hozzá, ami bírja a hegyi utakat. A Chariotunkat nem épp erre találták ki összességében. Persze NZ ezt kihasználva 2 és 4 napos túrákat szervez a félszigeten a saját terepjáróikkal. Biztos érdemes rá beruházni, ha valakinek van rá zséje (120 dollárt láttam kiírva az egyik verzióra plusz a szállások díja). Legszívesebben én is minden fjordot megnéztem volna itt, mert szebbnél szebbek lehetnek.

Akaroa

Úgy döntöttünk felindulunk az egyik fjordra, ami ki volt táblázva. Persze autóval, nem lábon (túl késő volt már hozzá). Egyenesen a Stony Bay felé vettük az utat. 11 km-nyi kanyargós murvás út várt minket, de a kocsi jól bírta, leszámítva a hűtővíz felforrását. Végig privát telkeken át vezetett az út, ami azt a gyanút keltette, hogy nem sok esélyünk lesz itt aludni. A Stony Bay gyönyörű hely! És az utolsó telek, ami közvetlen ott van az Marké és Sonjáé. Nem engedték meg, hogy ott kempingezzünk sajna. Visszaindultunk a gerincig, ott telepedtünk le. Lassan naplemente volt, miránk pedig kínzó allergia tört. Még most is úgy nézünk ki, mint 2 jól kifejlett heroinista. Perceken belül egyszer csak egy kocsi jött fel a völgyből, azt hittük már valami parkőr lesz, de csak egy német srác volt, aki egyedül járta az országot október óta és kemping helyet keresett. Csatlakozott hozzánk. Bora is volt, nekem nagyjából ízlett is a helyi cucc. A srác nagyon szépen beszélt angolul, a végére már nekem is egész jól ment és Viktornak is többnyire sikerült a beszéd. Megtudtuk, hogy nem érdemes itt venni mászócipőt, mert még akkor is olcsóbbra jön ki, ha tengerentúlról megrendeled ide. Szóval off! Ja és Stefannak hívták. Jófej srác volt. Boulder matracot pedig használtan vett.

Úton a Stony Bayhez

Hajnalban óriási szélvihar lett, mozgatta a kocsit. Én felijedtem rá és nem is tudtam elaludni, attól féltem, hogy lelök minket a völgybe (jólvanna…félős vagyok). Viktor lejjebb gurult az útón pár száz métert. Ott már kevesebb volt a szél, s így az éjszakát is átvészeltem zuhanás és ébrenlét nélkül.

Itt aludtunk, amíg nem jött a viharos szél.

 A napot a reggeli után újfent a second handdel töltöttük. Sikerült venni 2 blúzt és Viktornak 1 papucsot is összesen 15 dollárért. Körülnéztünk a környéken és egy csomó ilyen használt cucc bolt van, kb mint a régiség kereskedők. Egy rakás összeszedett szemét (és kincs). Kicsit olyan, mint egy bolhapiac mifelénk. Sok érdemlegeset nem találtunk magunknak. A környék egy része meg kb a kőbányai Liget-tér környékére apellál. Igazából mókás :) A 60-as évek környékén még máshogy volt ez, ez számított puccos helynek és az is volt a javából!

A képek a new brightoni könyvtárban készültek.

A napot nagyjából a könyvtárban töltöttük, aminek az ablakai az óceánra néznek. Feeling a javából! Ja és sikerült olcsóért venni egy fél sárgadinnyét és 2 banánt (1,50 dollár szum).

Megéreztem életem első földrengését. Most néztünk utána és kb 4,2 lehetett Ricter-szerint. Pont ültünk a parkoló kocsiba és mozogni kezdett. Először azt hittem, hogy így felerősödött a szél, de nem! Duuurva! http://www.christchurchquakemap.co.nz/recent

 Mint megtudtuk ez a hónap a változékonyságáról híres. 1 napon belül szinte a 4 évszak (itteni formában) megtalálható. 15-huszon 1-2 fokig. Egyszer beborul esik, pára szitál, majd kisüt és meleg. Most épp bambulok ki a könyvtár ablakán az óceánra és a nap is süt. 1-2 szörföst (wind meg kite) is lehet látni. Olyan ’sima’ szörföst csak reggel láttunk kettőt. De összességében kellemes az időjárás. Éjszaka általában esik egy kicsit. A páratartalom az fullon van és a levegő ezerszer frissebb, mint Pesten. Semmi szmog. Ellenben ózonpajzs sem véd, majd megvakulok a fénytől és azonnal le lehet égni. A boltban a Neutrogena 100-as faktorú fényvédőt is árul, de a krémek 30-nál kezdődnek, a legtöbbet a 75-ösből árulnak talán.

 Szerintem a legegyszerűbb a 200-as szorzót használni a forinthoz (banki konverziók miatt úgyis kb ennyit von le…), de egyébként 184.

Összességében eddig a Countdown-ban találtuk a legolcsóbb kajákat. A legolcsóbb kenyér eddig 1,65 volt (vastagabb, toast szerű szeletek, de finom), a legolcsóbb tartós tej pedig 1,99 (őő ez finomnak nem nevezhető és azóta már csak 2,19-ért van ugyanaz).  Konzerv halak, csirkemellek (mindenféle) 1,50-től kezdődnek, konzerv paradicsomos spagetti és konzerv bab kb 65 centtől. A konzerv paradicsomos spagettia milánóihoz lenne király alap, de így önmagában elég gyomorforgató. Vannak ilyen instant dobozos levesek és sajtos-gombás-egyéb fajtás tészták, ezek kb 1 dollártól indulnak. Mekiben és Burger Kingben kb 8-tól indulnak a menük. Sushit már 2,50-től is találhatsz, ha szemfüles vagy (vagy záróra van és kiszórják őket). A gyümölcsök közül a mandarin a legdrágább, nagyjából 8 dolcsi kilója (egy vagyon…), banánt kapsz már 2 körül és az avocado tűnik a legolcsóbbnak, ami 1 dollár alatti áron (50 cent körül) van. A gyümölcslevek átlagban drágábbak, mint a Coca Cola termékcsalád, de 1-2 olcsóbbat ki lehet fogni, mert találtam már literes gyümilevet 2 körül, de a határ a csillagos ég. Colafélék 2 dolcsi körül indulnak másfeles verzióban, 3,5 körül van a 2 literes. A vizek 1-től indulnak. 1 szelet Nestlé fehér csokit 1 dolcsiért vettem tegnap (ez volt kb a legolcsóbb). Vettünk tegnap egy adag kínai tésztás húsos akármilyen ebédet is ez kb 7 dolcsi volt. A felvágottak drágák, nem fogunk venni ( 3 dolcsinál kezdődnek a 100 grammos gagyibb szalámik). A benzin litere 2 dollár körül mozog (208 cent), a dízelé 1,50 alatt van (azt hiszem 130 cent körül).

3 havi autóbiztosítás 170, 3 havi regisztrációs adó szerűség kb 80 és a zöldkártya szerűséget nem tudom mennyi. 

 Reggeli után visszaindultunk a központba. Folytattuk az Internet bújását.. Ahh most jut eszembe, hogy 4 nagyobb tekercs sushi (otthoni normál adag) 2,90 volt és 8 nagyobb tekercs meg 5. Szóval kb 600-ért volt az átlag otthoni 8 darabos adagnak megfelelő és 1000 körül pedig a duplája. Lehet, meg fogom utálni a sushit! :D Majd Kufáromnak küldök egy extra adagot! :) Délután visszahívtak Matthiasék (akiktől a kocsit vettük), hogy Övék az Ipod. Gyorsan el is vittük Nekik és hálásak voltak. Second hand shopokban mászkáltunk hosszú ujjú inget és valami kevésbé túrás, lenge nadrágot keresve, de nem sok sikerrel jártunk. Délután még kimentünk a Papanuin lévő plázába netezni és kaját venni.

A konklúzió az, hogy a külvárosi szupermarketekben van több olcsóbb termék is.

 Elfelejtettem megemlíteni, hogy amikor első (igen, volt már második is:D) autó vételünk érintettjét felhívtam, alig értettem valamit. Viktor persze nagyon jót röhögött rajtam, én kevésbé találtam viccesnek, hogy 5 szóból 1-et tudtam elcsípni :) De a lényeg, hogy túlestünk rajta és félreértés sem történt végül.

Na de visszatérve reggel összeszedtünk magunkat a kicheckoláshoz, elajándékoztam egy kedves helyi párnak a mogyoróvajunkat (nem ízlett..). Majd nekilódultunk gyalog a buszmegálló felé vezető útnak. Sokáig nem kellett gyalogolnunk a padkán, mert hiphop magától meg is állt egy úriember. Mint megtudtuk menedzser volt és eldobott minket a Papanui úton lévő bevásárlóközpontba. Itt elnetezgettünk kb 1-ig, majd elindultunk a Taum úton lévő kereskedésbe. A központi pályaudvartól még bő fél óra séta volt és a nap is tűzött, de túléltük! A kocsit akkor ki is fizettük és el is vittük. Hát a story nem zárult pozitívan, mert egy kör után azt mondta Viktor, hogy Ő ezt vissza is viszi, mert valami gebasz van a váltóval és egyéb rossz hangokat is kiad. Én egy darabig még próbáltam győzködni, hogy jó lesz ez 3 hónapra, de Ő a szaki, így maradt a véleménye is (valószínűleg hálisten). Szóval kocsi visszavéve, Mária elkettyenve. Hát tény, hogy elég szomorú lettem, mert épp szállásunk sem volt már ugye, meg a cucc is nehéz és a Nap is tűz. Na de összeszedtem magam pár perc alatt és gyorsan felhívtuk a maradék telefonszámokat, amiket még előző nap írtunk fel. Egyik sem jött be. Visszamásztunk a Mekibe és tovább kerestünk, ami szintén sikertelen volt. Úgy döntöttünk, hogy még pont záróra előtt visszamegyünk a backpackeres autópiacra. Végeredményben jól is döntöttünk! Volt ott egy autó, ami előző nap épp nem volt ott. 2500-ra volt kiírva, de a srác azonnal odaadta 2200-ért mert már nagyon elszerették volna adni. Egyébként jóval többet ér a verda és teljes kemping felszerelés is járt hozzá. Hátul pöpec ágy, ágy alatt tartórésszel. A pár, akitől megvettük nagyon kedves, aranyos párocska volt :) Van jó kis közös fotónk is! A kocsi egyébként ugyanúgy Mitsubishi Chariot, csak újabb, mint a kora délutáni autónk:D 1992-es, bordó, automata váltós, benzines, légkondis, elektromos ablakos /üléses stb.

Nekiindultunk New Brightonnak (az óceánpartnak), hogy ott aludjunk.

Viktor csak párszor hajtott be rossz oldalra :)))) (itt balra tartás van, rettenetes ezt még nézni is, no meg a jobb kormány…). Útközben átnéztük, hogy miket is kaptunk a kocsihoz. És mivel egy Ipodot (asszem Nano) is találtunk, úgy gondoltuk, hogy ez nem az autó része és valahogy visszajuttatjuk. New Brighton, ami egyébként ugyanúgy Christchurch része teljesen kiesik az eddigi képből. Kertesházas övezet, mint a többi külváros, de erősen lepukkantabb a többi eddig látott résznél. Nem teljesen értem miért, hogyan, miként pont az óceánpart ilyen szakadtabb.  Egyébként ezt nem úgy kell elképzelni, mint nálunk a régi Mátyás-teret, hanem azért itt is szépek a házak, csak kopottabb, romosabb, kevésbé ápolt kertek és kerítések stb. Szóval fura!

És hát itt New Brighton részén is látszik a földrengés által keltett pusztítás, sajnos. Leomlott partszakaszok (házakkal együtt..), betört ablakok, letört kémények.

Az óceánparton találtunk nagyon jó kis leparkolóst rész, asztallal és szélcsenddel (szélgát van). Sétáltunk egyet a parton, megnéztük az ottani játszóteret/deszkás parkot is, csúsztam egyet a drótkötélen. Aztán kis vacsi és mentünk is aludni az új verdába kb este 10 fele.

Itteni idő szerint reggel 6-ig tudtam aludni, szóval elég sokat. Most egy ideje már a blogot írom Worldben és most egészen pontosan reggel 8:54 van, ami azt jelenti, hogy Ti otthon ültök és este 20:54 van :) Viktor meg még alszik.
Na most meg már 6.-a reggel 6 van és felkeltünk. Tegnap miután összeszedtünk magunkat úgy délelőtt 11 körül megindultunk. A sötétebbik hajú recepciós lány kivitt minket a buszmegállóig (20-30 perc séta egyébként, nem sok). 10 perc múlva pont jött is az óránként járó busz (és itt a társaság neve Metro és ugyanolyan a logója, mint az otthoni metro újságnak és újság is van ugyanolyan). Fejenként 3,20 NZD (közel 600 HUF) volt a jegy, amivel az Zone 1-en belül (egész jól lefedi a főbb részeket) mehetsz 120 percen belül 2 busszal. A buszsofőr bácsik tündériek (elég idősek), mosolygósak, jópofiznak. És tolják neki rendesen ám! A buszon van egy kis kasszájuk számítógép szerűséggel. A bérleteseknek csak oda kell érintenie a kártyájukat. Ami nagyjából olyasmi, hogy 10 dollárért megveszik a Metrocard nevű kártyát és utána pre-paid alapon tesznek rá zsét. Vagy legalábbis ez jött le nekem a neten. A busz tiszta, bioüzemanyagos, kényelmes és van minden ablakban egy zsineg amivel lehet jelezni, hogy fel se kelljen állni a gombig. A központ a buszról is sokkolóan nézett ki a sok düledező épülettel. Van a központnál egy központi buszpályaudvar kis kijelzőkkel, übertiszta modern várókkal és az egész olyan tiszta mindenhol. Kicsivel ez után szálltunk le a buszról a Moorhouse Ave-en, mert hát célnak az autópiacokat vettük fel, amiket még reggel az 5 dolcsis netünkből keresgéltünk ki. Nagyjából egy környéken van az összes piac, szóval besétáljuk az egészet. Ez a rész tiszta industrial volt, és szintén tiszta USA-s.

Vas művészet.

Lakóházak nincsenek itt ránézésre, csak cégek és abból is főleg autós, szerelős, alkatrészes, eladós stb. De persze azért akad más is. Sétálgattunk a kis térképünkkel és kb 5 percen belül már oda is jött egy helyi bácsika, hogy mit keresünk, majd Ő segít. Egész hamar meglett az első cucc, ami kifejezetten a Backpackereknek jött létre. Jó kis csótányok voltak, egy csomóhoz full kempingfelszerelés is járt és be volt rendezve szobának a hátsó részük. Egy volt a bajunk, hogy érezhetően rátoltak az ottani srácok pár 100 dolcsit. Kb ilyen bizományosi rendszerben működhet a cég. Szóval nem került a seggünk alá a 3000 NZD-s furgon, hanem inkább megnéztük még a többi kereskedést és a neten is akartunk kutatni. A többi kereskedés nem nekünk való volt, drágábbak voltak, bár teljesen normális áron még így is. Az utolsó kereskedés után elindultunk ingyen netet keresni. Először egy Burger Kingben próbálkoztunk, ahol kicsit fájva ugyan, de közölték, hogy a Mekiben van free wifi :D:D Vicces szitu volt. Szóval a Mekiben neteztünk. A Halas burger itt igazi halból van, nem olyan halrudacska szerű, mint nálunk és a húsok is húsok. Érdekes. A netről kiírogattunk egy pár 2000 NZD alatti kocsit és telszámot hozzá, aztán kerestünk fülkét. Ami rossz ötlet volt, mert végül többet kellett beledobálni 2 perc telefonért, mint amibe a magyar mobilról került volna. De a lényeg, hogy sikerült is leegyeztetni emberünkkel, hogy megnézzük a dolgot 1575 NZD-ért. Fél órán belül ott is volt értünk és elvitt minket a járgányhoz. Ha jól emlékszem Mitsubishi Chariotról van szó, világoskék metál, mechanikus váltó, 5 sebesség, benzin, millió éves évjárat és most hirtelen több nem jut eszembe. Ma délután 2 fele már benne is ülhetünk, mert megyünk vissza érte:) Király! Hátul már nincs benne hátsó ülés, nekünk már nem kell vele foglalkozni. Az úrról egyébként kiderült, hogy mérnökként dolgozott, bejárta Európát evégett, s csomó sífelvonót tervezett. Nagyon szimpatikus Úr. Sajnos a földrengésben használhatatlan lett az akkori háza. Délelőttönként golfozni jár. Ja és a kocsi is egy 100-assal olcsóbb végül és 3 havi matrica is jár hozzá, amit intéz helyettünk. Végül visszavitt minket a központhoz, ahol még sétálgattunk egy kört a busz indulásáig.

Egyébként a mai vásárlás Pak’nSave-ben 13 NZD körül (banán, mandarin, körte, tonhalkonzerv, csirkekonzerv, lekvár, mogyoróvaj), Warehouse-ban 10 NZD körül (sampon, tusfürdő, füzet). És a nap poénja az volt, amikor bementem gyógyszertárba, hogy vegyek valamit napégésre (a kézfejem lilára égett), a gyógyszertárosnő hüledezve nézett, hogy nem látott még ilyet, mi történt? És természetesen semmijük nem volt, ami igazából nálunk Irixre, Panthenolra vagy ilyesmire hasonlít. Csak 1 after-sun meg aloe vera krém. De nem voltam kisegítve, mert ennyire a testápolóm is jó.

Fájt..

A szálláson a kedves szőke recepciós lány közölte, hogy végül csak 15-öt kérnek a bicikliért, mi meg mosolyogtunk, hogy köszönjük a hobbit árat, amin nagyot nevettek :)

Megvacsiztuk a 2 konzerv levest…hát az én sütőtök levesem meg sem közelítette Cipo és Barbi múltkori levesét, tehát ezúton köszönöm nekik az akkori gasztronómiai élményt! :D Hát, én nagyságrendileg el is aludtam utána, szerintem kb este 9-kor.

 Kijutva ott állt pont Judit is, aki mesélte, hogy hát Őt bizony félrevonták, mélyen elbeszélgettek Vele, mert gyanúsnak ítélték. Mindent be kellett mutatnia és kérdőre vonták, hogy honnan van ennyi pénze? Elég vicces, hogy pont egy kedves kinézetű és személyiségű fiatal lányt kapnak ki a sorból, akinek nagy világjárási szándékai vannak! Jót nevettünk rajta együtt! Végül Judit lelépett, mi meg maradtunk csövezni reggelig a reptéren. Kinéztünk egy üres sarkot, letelepedtünk, megágyaztunk, punnyadtunk.

A christchurchi repülőtéren csövezve. 

A büfé persze pont az orrom előtt zárt be hajnalba, de valami nasit sikerült automatából szerezni kb 10 NZD (~1800 HUF) értékben (6 dl Cola, 1 cookie, 1 fehércsoki). Megismerkedtünk egy maláj családdal, akikkel egy gépen jöttünk. Apuka jött 2 gyerekével, akik Aucklandben tanulnunk (szerencsés lurkók, nekem csak Kőbánya jutott…:D).  Adtunk takarót kölcsön a kislánynak, nagyon kedvesek voltak. Végül apuka adott nekünk egy névjegykártyát, hogy hívjuk fel ha Malajziába mennénk :), majd ment tovább a gépük Aucklendbe. Egészen reggel 5-ig hagytak minket a reptéri őrök punnyadni, akkor viszont ébresztő volt. Átmentünk a másik épületbe, ahol voltak kajáldák és konnektorok is. A Burger King árai itt átlagban menünkét 10 NZD körül mozogtak, amit én túl drágának ítéltem. Reggeliztünk (ez is drága volt, de legalább nem burger), vettünk egy 240 V átalakítót (18 NZD), hogy tudjuk tölteni a laptopot. Meg kellett buherálni kicsit az IP-t, hogy legyen netünk, ugyanis fél órát adnak csak ingyen, utána kb 8 NZD. Na de nem értem, hogy senkinek nem jut eszébe átírni a TCP/IP adatokat 30 percenként? Vagy csak a csóró magyar lánynak?:D Valamikor reggel 7-8 körül elindultunk gyalog a szállás felé. Elvileg 2,5 km-re van a reptérről. Útközben még megcsodáltuk kívülről az Antarktisz élményközpontot és az amerikai légi bázist, amit csupán egy drótkerítés választ el a járdától.

Ezek Antarktisz-járó gépek, amikre Viktor nagyon beindult és egyébként lehetett is velük menni egy kört (jópénzért).

Kb 45 perc sétálgatással értük el a North South Holiday Parkot. Útközben kedves vidéki környezet fogadott, egy tisztább levegővel és új illatokkal, mosolygós-köszöngetős emberekkel, eddig nem hallott madárka hangokkal és eddig nem látott fákkal, virágokkal. Viszont a fű ugyanolyan és a fák között is van pár hasonló. A szálláson kedves recepciós fogadott, minden szavát tök jól értettem, nem beszélt furán. A szobát csak 12 körül tudjuk elfoglalni, addig béreltünk tőlük 2 biciklit, a hátizsákot pedig otthagyhattuk egy helyiségbe a recepción. A biciklibérlés darabja 1 napra 15 NZD volt (~2700 HUF). Viktornak imbuszkészletet kellett kérnie, hogy minimumra lehúzhassa a nyerget és közöltem a sráccal, hogy mi hobbitok vagyunk, amin nagyot nevetett :) Úgy látszik érdemes itt a hobbitokkal poénkodni, mert bejön nekik! Ugyan elég fáradtak voltunk, de nekivágtunk a városnak bringával. Elég hosszú út volt. A külvárosról azt állapítottuk meg, hogy tiszta USA, alig van kerítés és a házak, kertek is pont úgy néznek ki. Egyébként hihetetlen rendezett, tiszta, virágos, szép, ízléses. Általában földszintesek a házak, emeletes csak elvétve akad 1-1. Itt a külvárosban nem láttam nyomát a földrengésnek. Viszont ahogy beljebb értünk sokkoló volt, hogy egyre több félig szétesett régi tégla templom, magas irodaházak és lakóházak elkerítve, betört ablakok és több üres telek is fogadott. A templomok látványa nagy szomorú, gyönyörű régi épületekről van szó. Az elkerített irodaházak, lakóházak és egyéb épületek is elég szomorú látványt nyújtanak, DANGER feliratok, bent hagyott szobanövények. Mintha megállt volna bennük az élet. A központi parkot tűztük ki célnak (az óceán már túl messze volt mára ilyen fáradtan). A parkban egy hatalmas botanikus kert található. Ez ingyen látogatható.

Találtunk benne csodásabbnál csodásabb növényeket, óriási nagy fákat (én még nem láttam ekkorákat), rózsakertet, sziklakertet, vízi világot és egy olyan épületet, mint a budapesti állatkertben a pálmaház.

Ez az épület sajnos le volt zárva és a szokásos DANGER :(, látszott, hogy bent a növények már benőtték az épületet. A szívünk szakadt meg. Már túl fáradtnak ítéltük magunkat további kalandokhoz mára, ezért kimentünk a botanikus kertből és a belvárosba vettük az utat, hogy szerezzünk valami ebédet. De a legsokkolóbb látvány itt fogadott. Az egész belváros kerítéssel van körbevéve, mindenhol EXTREME DANGER feliratokkal.

A belváros látképe...

Bent csak munkások kolbászoltak, épületeket bontogattak stb. Hihetetlen látvány volt, Csernobil és Pripjaty jutott eszembe. Mintha megállt volna bent az élet, látszott, hogy itt is sok cuccot úgy, ahogy van bent kellett hagyniuk, volt, ahol még pénztárgépet is láttam bent a pulton. A sokkhatás után elindultunk visszafele a külvárosba, hogy újabb étkezési lehetőséget találjunk. Sajnos az úton csak drága étkezdék voltak. Nagyjából 10 NZD-től kezdődtek az árak, de volt 30 NZD fölötti pizza is (~6000 HUF). Konstatáltuk, hogy nem fogunk ilyen helyeken étkezni, csakis szupermarket és kenyér vajjal! Útközben még egy KFC esett az utunkba, ezt mindenképp ki akartuk próbálni, hisz otthon sokat jártunk KFC-be. Kettőnkre kb 15 NZD-t fizettünk (~2700 HUF), viszont az étterem színvonala (kosz) és a kaja sokkal rosszabb volt. A panír vacak volt és csupa borsos fűszer, a twister is gagyibb volt és nem az itthoni szósszal. Adtak valami rettenetes krumplipüré szerűséget is, az ital pedig nem volt újratölthető. Szóval meg van az első dolog, ami itthon sokkal jobb: a KFC :D Aztán vissza a bringára, irány a külvárosi bevásárlóközpont. Viktor kint maradt vigyázni a biciklikre. Beszaladtam itt egy Warehouse-ba, hogy csekkoljam a sátor, a főző stb árait. Aztán át a szupermarketbe (Countdown). Összesen 14,10-et fizettem: 1 kenyér, 1 l tej, 1 liter gyümölcslé, 2 db nektarin, 2 darab csirkés konzerv a kenyérre, 2 konzerv leves. Szóval nagyjából 2600 HUF-ból meg volt a bevásárlás és ennél még voltak olcsóbb cuccok is, csak több időt kell hozzá eltölteni, hogy mindent megkeress. Végül vissza a szállásra. Elfoglaltuk a szobát, vettünk egy órányi netet 5 NZD-ért (hát igen, itt nem adják ingyen…). Gondoltuk ki is használjuk a netet azonnal, de egy jó zuhanyzás után azonnal be is aludtunk még kb délután 4 körül. Egyébként vicces a szoba, 5 darab van egymás mellett, de az egész egy nagy hosszú konténer igazából 5 egységre osztva. Tök új az egész, tiszta, egy dupla ággyal, lcd tv-vel (működik) és hűtővel. Az eleje pedig teljes üvegajtó és üvegablak egy nagy függönnyel. Teljesen jó.

 Kiszállva a gépből 30 fok és 100% pára fogadott, ilyet még csak szaunában éreztem, de állati király volt! Vissza szeretnénk menni mindenképp!! Aztán újra jött a 3. országba szólós jegybemutatós procedúra, ezúttal az ottani hölgy le is faxolta valahová azt a jegyünket. De én már csak mosolyogtam ezen :) Megismertük Juditot, aki szintén hasonló világjárós tervekkel indult el otthonról egyedül és még az a bizonyos „3. országba szóló jegye” is ugyanaz volt, mint nekünk :D Egyébként itt Ausztráliáról van szó. A lumpuri tranzitban is csak 1-2 helyen lehetett kártyával vásárolni és ott is minimum 50 RM értékben. De pont megfelelt, hogy legyen pár szendvicsünk, vizünk, csokink, sütink. Eldumálgattunk Judittal, netezgettünk kicsit és kisegítettünk egy srácot is, aki e-mailt szeretett volna írni. Nagy arc volt, egyedül indult neki Bangkoknak, hogy új dolgokat tanuljon. Viszont Judit se egyszerű ezzel az egyedül való világjárással :) Sajnáltuk, hogy csak a repteret láthattuk és nem szagolhattunk bele a maláj életbe kicsit. Nagyon finom a narancsos sütiük (olyan cookie formájú) és a narancslevük! Nyamm. És pikk-pakk indult is a christchurchi járatunk. Beszállás előtt csúnyán néző sötét bőrű emberke egyenruhában mogorván kérdezte, hogy mennyi időre megyünk, minek megyünk? De ezzel sem volt semmi gond, csak szigorú volt. Nem álltam volna vele le jópofizni az tuti.

8:40 körül fel is szállt a gép.  Mókás társaságnak tűnt, valahol a hátunk mögött sok nevetés és baromkodás zajlott a „jóléti társadalom, problémák nélküli fiaitól”. Viszont egyen mi is hatalmasat nevettünk. Épp elmentünk wc-re, amikor ezek a marhák az egyik alvó társuk orrába –szájába kanalakat, villákat dugtak, összecseszték az arcát és az még így is ott horkolt. Mindenki röhögött, fotózták őt miközben nyaldosták az arcát. Szarrá röhögtem magam! Aztán szinte azonnal jött az első kaja is (persze az utolsó ugyanúgy az út végén, hogy minél több pénzt költsön a nép). Pont nem is voltam éhes, eltetettem későbbre a lasagne-t. Egyidejűleg kaptunk egy belépési nyilatkozat szerűséget is, amin nyilatkozni kellett magunkról, célokról és, hogy mik vannak nálunk. És paff, olyan fáradtak voltunk mindketten, hogy ki is feküdtünk a legkényelmetlenebb pózokban, de így is átaludtunk vagy 6 órát az útból. Aztán nem értettem, hogy miért kell lehúzni a ’redőnyt’ az ablakokon..később rájöttem, amikor ki akartam kukucskálni és 2 percig csak zöld foltokat láttam, mintha szétvakuzták volna az agyam. Szóval elvetemült vakító fény volt kint, mint amikor a hó visszaveri a napot, csak sokkal durvább. Aztán még akasztófáztunk egyet és később az ablakon ki tudtunk nézni már, sok szép felhőt láttunk az óceán fölött.

A gépünk hatalmas motorja a naplementében.

Új-zélandi idő szerint pár perccel éjfél előtt szálltunk le Christchurchben.  Itt már nem volt maláj meleg, csupán 15 fok volt és friss levegő 95% páratartalommal. A repülőből kb mindig utolsóként szálltunk ki, hisz nem sietünk sehova. Így persze a vámhoz is a kígyózó sor legvégére kerültünk, de stresszmentesen fogadtuk a dolgot. Szerintem 40-45 perc körül biztos álltunk mire sorra kerültünk (tök utolsóként:D). Eszünkbe jutott addig, hogy Judit biztos milyen stresszes volt sorban állás közben, hogy jajj biztos lesz valami gebasz. De mindig csak nevettünk rajta, hisz még az utolsó buszjegye és minden szállása előre le volt foglalva, kicsit túltervezett :) A vámnál egy kedves lányt fogtunk ki, tök jól elbeszélgettünk vele, szimpatikus volt, mosolygós, megnézte a dolgainkat és jó utat kívánt. Se bankszámlakivonatot nem kért, se 3 havi szállásfoglalást..ennyit erről :D Megkérdezte, hogy milyen cége van Viktornak, én mit tanulok, ki fog vezetni, ha bérlünk autót, sátrazni szeretnénk-e, milyen gyógyszerek vannak nálunk meg ilyenek. Szóval tök pozitív csalódás volt a dolog! A következő lépcsőfoknál jött az ellenőrzés, hogy van-e nálunk kaja, növény stb. a belépési nyilatkozat alapján. Még a fa villánkat is bemutattuk, hogy ne legyen vele gond. Mondtam a hölgynek, hogy vannak nálam gyógyszerek. Természetesen nem volt vele gond, mehettünk tovább. Még egy újabb röntgen és ki is jutottunk a bürokrácia keze alól. Egyébként egészen a gépből kiszállástól az ellenőrzésekig ki voltak téve kukák nagy feliratokkal, hogy itt dobd ki az ételt stb., különben minimum 400 NZD a bünti (kb 72e HUF). Szóval a lehetőséget megadják, hogy ne büntessenek meg.

 Reggel fél 7 körül indultunk is Orlyra. A RER kicsit késett (~15 perc), de ez még bőven belefért. Kb 8-kor Orly-n voltunk és egész hamar meg is találtuk az AirAsia részlegét. A sor rövid volt, 1-2 dolgot átpakoltunk a feladott poggyászból, hogy beleférjünk a 15 kg-ba. Viszont a vicces rész az volt, amikor jött egy ilyen járatfelelős hölgy féleség és külön kellett mennünk vele, bemutatnunk a 3. országba szóló jegyeinket. Volt még egy magyar lány, vele is ez volt a helyzet. Viszont másokkal nem láttuk, hogy ilyen lett volna (valszeg a retúrjegyünk hiánya miatt). Na de csak ennyi, megköszönte, letelefonálta a dolgot valakinek és mehettünk tovább. Egy pár procedúrán még át kellett menni mire eljutottunk a gépig, sokkal több létrafok volt, mint Ferihegyen. De semmi extra. Nem volt gond semmivel, ami nálunk volt. Még a rakás gyógyszeremmel se.  A gépre foglaltunk előre helyet, így bőven ráértünk utoljára beszállni. Viccesek az AirAsia járatok. Fapadosként alapvetően csak az üres repülőjegyet kapod, minden másért fizetni kell, ha szeretnél.  Kaja, dvd nézés, takaró, helyfoglalás stbstb. Mi pl rendeltünk előre a neten kaját is és elég nagy mákunk volt a dologgal, mert készpénz híján nem tudtunk volna mit venni a gépen (kártyát nem fogadtak el). És így is nyamvadt éhes voltam már mire vége lett az útnak. Csak 2x3 deci vizet kaptunk fejenként a kajához (persze az út elején és a végén) a kb 10 óra alatt. Viszont jókat akasztófáztunk, barchóbáztunk, ötödölőztünk stb.

A képen valahol Törökország felett lehetünk.

Félig kiszáradtunk, fájt a fejem, mintha mennykő csapott volna bele, de túléltem és szemrebbenés alatt a forró, párás Malajziába találtunk magunkat. Aludni nem nagyon sikerült a gépen. Ottani idő szerint kb reggel 5:40-re voltunk ott és a gépünk 8:40-kor indult tovább.

A csillagos ég..

 Kora délután nekilódultunk Pári’-nak az Easyjet segítségével.  Minden pikk-pakk ment és máris Orlyn voltunk és kb másfél órás tömegközlekedés után a szálláson, Belleville közelében. Mint megtudtuk ez a rész nagyjából ott a kínai negyed. A hotelban a recepciós készségesen felajánlotta, hogy ha felmászunk az 5.-re akkor ugyanezért a pénzért tud adni egy fürdőszobás szobát is. Persze, belementünk, mit nekünk egy kis lépcsőzés! A hotelszoba egyébként megfelelően lepukkant volt, de ez a barlangászt nem zavarja manapság :) A poén az volt, amikor benyitottunk és beléptünk a fürdőszobába. „Kiadtak nekünk egy fürdőszobát!” Egyéb ajtót sehol nem látva jót röhögtünk, majd rájöttünk, hogy a bejárati ajtó kinyitva eltakarta a szoba ajtaját.  Még volt egy kis időnk a Ricsivel és Christine-nel való találkozásunkig, ezért elkavartunk egy internet kávézóba NZ foglalást nyomtatni és a helyi éjjel-nappaliba, ami olyan volt, mint nálunk a csokis-üdítős-csipszes automaták, csak sokkal nagyobb és viccesebb. Nem is volt drága, pl tejet annyiért kaptunk belőle, mint itthon (jóféle tejet ~300 HUF). Aztán megérkeztek Ricsiék és elballagtunk velük egy vietnámi étterembe. Irtó sokan voltak, nyílván ez volt a környék kedvence. Sajnos a kaja nem jött be nekünk annyira, bár biztos sok finom dolguk van, de nem pont azt sikerült rendelni, ami elnyerte puritán ízlésvilágunkat. Még a szállás felé beiktattunk egy következő napra szóló jegyvásárlást a metróban, ahol Ricsi felsötétített minket, hogy előző nap nem a megfelelő jeggyel utaztuk keresztbe Párizst és szerencsések vagyunk, hogy nem jött ellenőr. Na de hála Neki, már a megfelelő jegy volt a kezünkben, ami egészen Orly-ig érvényes volt fejenként kb 10 euróért. Örültem, hogy megismerhettem Őket, s vissza is vonultunk aludni éjfél körül egészen reggel 6-ig.

 Új-Zéland

GMT +1300 (NZDT), tehát Budapest +12

1 NZD= ~ 180 HUF

és ~ 18000 km