Kora délután nekilódultunk Pári’-nak az Easyjet segítségével.  Minden pikk-pakk ment és máris Orlyn voltunk és kb másfél órás tömegközlekedés után a szálláson, Belleville közelében. Mint megtudtuk ez a rész nagyjából ott a kínai negyed. A hotelban a recepciós készségesen felajánlotta, hogy ha felmászunk az 5.-re akkor ugyanezért a pénzért tud adni egy fürdőszobás szobát is. Persze, belementünk, mit nekünk egy kis lépcsőzés! A hotelszoba egyébként megfelelően lepukkant volt, de ez a barlangászt nem zavarja manapság :) A poén az volt, amikor benyitottunk és beléptünk a fürdőszobába. „Kiadtak nekünk egy fürdőszobát!” Egyéb ajtót sehol nem látva jót röhögtünk, majd rájöttünk, hogy a bejárati ajtó kinyitva eltakarta a szoba ajtaját.  Még volt egy kis időnk a Ricsivel és Christine-nel való találkozásunkig, ezért elkavartunk egy internet kávézóba NZ foglalást nyomtatni és a helyi éjjel-nappaliba, ami olyan volt, mint nálunk a csokis-üdítős-csipszes automaták, csak sokkal nagyobb és viccesebb. Nem is volt drága, pl tejet annyiért kaptunk belőle, mint itthon (jóféle tejet ~300 HUF). Aztán megérkeztek Ricsiék és elballagtunk velük egy vietnámi étterembe. Irtó sokan voltak, nyílván ez volt a környék kedvence. Sajnos a kaja nem jött be nekünk annyira, bár biztos sok finom dolguk van, de nem pont azt sikerült rendelni, ami elnyerte puritán ízlésvilágunkat. Még a szállás felé beiktattunk egy következő napra szóló jegyvásárlást a metróban, ahol Ricsi felsötétített minket, hogy előző nap nem a megfelelő jeggyel utaztuk keresztbe Párizst és szerencsések vagyunk, hogy nem jött ellenőr. Na de hála Neki, már a megfelelő jegy volt a kezünkben, ami egészen Orly-ig érvényes volt fejenként kb 10 euróért. Örültem, hogy megismerhettem Őket, s vissza is vonultunk aludni éjfél körül egészen reggel 6-ig.