Új-ra Zéland!
Mikor kiléptünk a terminálról a déli nyár arcul csapott minket. Úgy szó szerint, mivel kereken nyolc Celsiust mutatott a hőmérő skálája. Az rendben van, hogy az egyenlítőtől jöttünk, de nekem azt mondták: itt Nyár van! Sok idő nem volt a szipogásra. Mi egy szál semmiben, a motyó még a gépben.. magunkra húztuk még a kézipoggyászt is….
Azt tudom, hogy otthon hideg van, de ITT ?
Begombolkozva indultunk a szállásunk felé. Útközben megpróbáltunk stoppolni, mert a transzferbusz kilenc dollár fejenként. Egy hong-kongi úriember vett fel minket azért, mert 30 évvel ezelőtt őt is elvitte valaki, amikor ide érkezett. El is vitt minket a motelba, ahol nem sokat időztünk. Egyből belevetettük magunkat az autóvásárlásba. Már Kaledónián kinéztük a nekünk való járgányt a neten, de azért körbe akartunk nézni. Nem sok sikerrel kecsegtetett a gyalogos járműkeresés, de biztos ami biztos. A kétnapi sétálás legalább meghozta az eredményt: vízhólyagos lett mindkettőnk talpa. Persze nem sok választott el attól, hogy vegyek egy Land Rovert, de sikerült nem a szívemre hallgatni. (Linda komment: pénzügyileg azért elég sok választott el minket egy működőképestől..:D) Még aznap este megvételeztük a már lefoglalt mikrobuszt, ami remélhetőleg otthonunk és útitársunk lesz az elkövetkezendő hat hónap során.
Mivel csak egy kulcsot kaptunk, kicsit megbabráltam a gyújtást és tankolni se mertem még, nehogy visszalopják az éjjel. Nem is sokat aludtam. Másnap elintéztük az átíratást, ami itt no perc a postán (A felül látható kis cetlit kell a szélvédőre kihelyezni és ennyi, se forgalmi se puszi.), vásároltunk ezt-azt a verdához és elhagytuk Auckland-et. A környéken nem sok természeti csoda van (szerk. 2017.: pedig DE ! :) ), így irány az egyetlen, a Karekare beach. A tájat láthattátok már a Piano című filmben, illetve az előző zélandi fejezetünk utolsó napjaiban.
Egy nyugodt kis sarokban el is kezdtük a Toyó csinosítgatását és átalakítását.
Míg Mária a huzatot varrta..
.. én az asztalos feladatokban jeleskedtem. Nagyjából két napig bíbelődtem a belsővel, és ezzel az életlen 6 dolláros kézi fűrésszel. Miközben egyetlen hólyagosodássá vált a tenyerem, és izomláz mardosta a felső testem majd egészét, egy AEG-BST 18X NiCd tipusú dekopírfűrészről álmodozom… ( fémházas, öntött alumíniumtalp, fixtec rendszerű lapcsere, sebességváltó, pihe-puha Softgrip markolat, elektronikus motorfék, 18 voltos akkumulátor, dönthető lapszög, kopásálló védőburkolat, 80 milliméteres vágómélység…), de jelen helyzetben egy lapélező is jól jönne…. Azért csak szorgalmasan fűrészelgettem tovább..
..Az a barna folt a markolaton a VÉRítékem….
Miután elkészült a mű, elindultunk munkát keresni. Vízum hiányában igen csak szélmalomharcnak tűnhet e cselekedet (mint az már fél éve bebizonyosodott), de azért csak ütjük a vasat.
..A fehér ember érkezte előtt, a helyi élővilágot nem fenyegette semmi. Ezért kifejlődött a KIWI. Sajnos velük együtt érkeztek az állataik is (kutya, macska), akik előszeretettel fogyasztották a röpképtelen madarat és tojásait. Utóbb, a kereskedelemmel együtt megjelent az oposszum is. Mára már addig fajult a helyzet, hogy a pár ezer szabadon élő kiwi miatt mindent megmérgeznek, ami csak mozog. Ugyan minden területre nagybetűkkel ki van írva, hogy ne egyél semmit amit az erdőben találsz, de sajnos a többi lény úgy tűnik nem beszél angolul….
Teljesen jogos az a felvetés, hogy vajon az élő állatokról miért is nem készül jó minőségű és mennyiségű kép? Egyrészt azért, mert kiwivel még mindég nem találkoztunk a természetben. Másfelől pedig az élők sokkal rosszabb modellek…
A Cascade Track
Muriwai Beach - Szulakolónia
.. Apály idején meglátogattuk ezt a barlangot, és amikor készült e kép, ezzel a hullámmal együtt megjött a dagály is. Volt ám nagy futás, hogy megússzuk szárazon….
… Rengeteg hajóronccsal találkozik az utazó, de hogy egy eredeti fa kormánykerék heverjen az iszapban, na az igen. Kár, hogy haza egyébként se hozhatja az ember….
