Kiszállva a gépből 30 fok és 100% pára fogadott, ilyet még csak szaunában éreztem, de állati király volt! Vissza szeretnénk menni mindenképp!! Aztán újra jött a 3. országba szólós jegybemutatós procedúra, ezúttal az ottani hölgy le is faxolta valahová azt a jegyünket. De én már csak mosolyogtam ezen :) Megismertük Juditot, aki szintén hasonló világjárós tervekkel indult el otthonról egyedül és még az a bizonyos „3. országba szóló jegye” is ugyanaz volt, mint nekünk :D Egyébként itt Ausztráliáról van szó. A lumpuri tranzitban is csak 1-2 helyen lehetett kártyával vásárolni és ott is minimum 50 RM értékben. De pont megfelelt, hogy legyen pár szendvicsünk, vizünk, csokink, sütink. Eldumálgattunk Judittal, netezgettünk kicsit és kisegítettünk egy srácot is, aki e-mailt szeretett volna írni. Nagy arc volt, egyedül indult neki Bangkoknak, hogy új dolgokat tanuljon. Viszont Judit se egyszerű ezzel az egyedül való világjárással :) Sajnáltuk, hogy csak a repteret láthattuk és nem szagolhattunk bele a maláj életbe kicsit. Nagyon finom a narancsos sütiük (olyan cookie formájú) és a narancslevük! Nyamm. És pikk-pakk indult is a christchurchi járatunk. Beszállás előtt csúnyán néző sötét bőrű emberke egyenruhában mogorván kérdezte, hogy mennyi időre megyünk, minek megyünk? De ezzel sem volt semmi gond, csak szigorú volt. Nem álltam volna vele le jópofizni az tuti.
8:40 körül fel is szállt a gép. Mókás társaságnak tűnt, valahol a hátunk mögött sok nevetés és baromkodás zajlott a „jóléti társadalom, problémák nélküli fiaitól”. Viszont egyen mi is hatalmasat nevettünk. Épp elmentünk wc-re, amikor ezek a marhák az egyik alvó társuk orrába –szájába kanalakat, villákat dugtak, összecseszték az arcát és az még így is ott horkolt. Mindenki röhögött, fotózták őt miközben nyaldosták az arcát. Szarrá röhögtem magam! Aztán szinte azonnal jött az első kaja is (persze az utolsó ugyanúgy az út végén, hogy minél több pénzt költsön a nép). Pont nem is voltam éhes, eltetettem későbbre a lasagne-t. Egyidejűleg kaptunk egy belépési nyilatkozat szerűséget is, amin nyilatkozni kellett magunkról, célokról és, hogy mik vannak nálunk. És paff, olyan fáradtak voltunk mindketten, hogy ki is feküdtünk a legkényelmetlenebb pózokban, de így is átaludtunk vagy 6 órát az útból. Aztán nem értettem, hogy miért kell lehúzni a ’redőnyt’ az ablakokon..később rájöttem, amikor ki akartam kukucskálni és 2 percig csak zöld foltokat láttam, mintha szétvakuzták volna az agyam. Szóval elvetemült vakító fény volt kint, mint amikor a hó visszaveri a napot, csak sokkal durvább. Aztán még akasztófáztunk egyet és később az ablakon ki tudtunk nézni már, sok szép felhőt láttunk az óceán fölött.
A gépünk hatalmas motorja a naplementében.
Új-zélandi idő szerint pár perccel éjfél előtt szálltunk le Christchurchben. Itt már nem volt maláj meleg, csupán 15 fok volt és friss levegő 95% páratartalommal. A repülőből kb mindig utolsóként szálltunk ki, hisz nem sietünk sehova. Így persze a vámhoz is a kígyózó sor legvégére kerültünk, de stresszmentesen fogadtuk a dolgot. Szerintem 40-45 perc körül biztos álltunk mire sorra kerültünk (tök utolsóként:D). Eszünkbe jutott addig, hogy Judit biztos milyen stresszes volt sorban állás közben, hogy jajj biztos lesz valami gebasz. De mindig csak nevettünk rajta, hisz még az utolsó buszjegye és minden szállása előre le volt foglalva, kicsit túltervezett :) A vámnál egy kedves lányt fogtunk ki, tök jól elbeszélgettünk vele, szimpatikus volt, mosolygós, megnézte a dolgainkat és jó utat kívánt. Se bankszámlakivonatot nem kért, se 3 havi szállásfoglalást..ennyit erről :D Megkérdezte, hogy milyen cége van Viktornak, én mit tanulok, ki fog vezetni, ha bérlünk autót, sátrazni szeretnénk-e, milyen gyógyszerek vannak nálunk meg ilyenek. Szóval tök pozitív csalódás volt a dolog! A következő lépcsőfoknál jött az ellenőrzés, hogy van-e nálunk kaja, növény stb. a belépési nyilatkozat alapján. Még a fa villánkat is bemutattuk, hogy ne legyen vele gond. Mondtam a hölgynek, hogy vannak nálam gyógyszerek. Természetesen nem volt vele gond, mehettünk tovább. Még egy újabb röntgen és ki is jutottunk a bürokrácia keze alól. Egyébként egészen a gépből kiszállástól az ellenőrzésekig ki voltak téve kukák nagy feliratokkal, hogy itt dobd ki az ételt stb., különben minimum 400 NZD a bünti (kb 72e HUF). Szóval a lehetőséget megadják, hogy ne büntessenek meg.
