Mielőtt alaposabban meg nem ismerjük e pénzéhes turista paradicsomot, inkább a lassan átformálódó közlekedési morálomról írnék pár sort.

Az első és legszembetűnőbb esetlenségem az itt elterjedt automata váltó mellett, hogy még egy hét után is az autó bal oldalán szállok be. Ha már jó helyen ülök és sikerült a helyes sávot megtalálni, ( nehogy azt képzeld, jobbra kanyarodásnál egyszerű ) a bajusz kapcsolóval viaskodom egy kört. Szárazon még nem töröltem ennyit ablakot. Mi több, a gumit már rojtosra koptattam amiatt, hogy az irányjelző helyén van az ablaktörlő kapcsolója. No, ha ez már mind megy és a bal lábammal nem nyomkodom a légüres teret, kezdődhet az utazás… Mígnem el nem érkezel az első körforgalomig, há..há.. Igen, igen belementem… Ez is megvolt. A következő hendikep a minden „balra” elv helyett, JOBB kéz szabály van érvényben. No ezen gondolkozz egy  négysávos egyenrangú kereszteződés kellős közepén. Természetesen ledudálnak, mint a …. , és erős gesztusokkal jelzik feléd egyértelmű módon, a turistának hol is van a helye. Igen, igen a járdán.

Ó gyalog se könnyű a hátizsákos fajtának. Ha már sikerült elsajátítani a jobbra tekingetés műfaját, az sem nyújt teljes bizonyosságot lökhárító ellen. Ugyan is a zélandi AUTÓS nemzet, így a gyalogosnak még a zebrán sincs elsőbbsége. A minap történt, hogy a többsávos út kellős közepén állt kétségbe esve egy várandós kismama, babakocsival, persze a gyalogátkelőn.  Az elmeroggyant Maori tulkok egymást ledudálva előzgetik, míg nem hősünknek elfolyik a magzatvize. Á nincsen még vége, egy fél szerzet Kiwi feleszmél, mi is ilyenkor a teendő, lefékez. De a szerencsétlen, vesztére a turista sorsára jut. Piros lapot kap, s hangos füttyszóval lezavarják a padkára. Az asszonynak kisfia született….

Azért el kell ismerni, van benne valami jó is. A szebbnél szebb, ízlésesen felturbózott  autócsoda láttán megenyhül a férfi ember szíve. Polírozzák, szépítgetik, babusgatják őket, piszkos autót talán nem is láttam eleddig. A fiatal suhancok öblösen megművelt kipufogó mögül bömböltetik a death-metált. A középkorú urak elegánsan leültetett sport autóikból figyelgetik a pórnépet. A Maorik és a melósok az egekig emelt 4x4-ben bíznak, és az idősebbek pedig (Viki nagy örömére) mindennapi használatban tartják veterán csodáikat. Ne feledkezzünk meg a hölgyekről sem, mert hogy ők is tolják, mint disznó a jégen. Persze a háziasszony kombi itt 3.0, V6-tal kezdődik. Pár napja történt meg az is, hogy a bevásárló központból kifelé jövet, egy a hetven és a halál között fészkelődő, ondolált hajú elegáns nénikére lettem figyelmes. Óriási vehemenciával gyömöszölte be az aprócska csomagtartóba mindazt a sok jót, amit kevéske nyugdíjából éppen sikerül még a leárazások végén időben megszerezni. – Tudod, 10 pár nylon zokni, hat karton macska kaja stb..- No nem fényezem tovább, az apró csomitartó egy WRC Subaru Imprezához tartozott, s a némber nem általlott oly hangon távozni a parkolóból, hogy még a heréim is megremegtek. A Hot-road szintén a Kiwik műfaja és az utak királya itt is a 16 tengelyes 60 tonnás kamion. Tiszta Amerika…

Egyszóval sokkal nyugodtabb az élete egy esetlen turistának a zélandi utakon, mert nem siet sehova.

..és pár kedvenc a végére….

 Bedford 1963

Austin 1937

Land Rover Series II. 1959

És hát Bandi barátomnak nagy-nagy szeretettel..