Mára stoppolást terveztünk, eleinte a Kék-barlanghoz, ami később módosult déli irányra, ami később kudarcba fulladt.

Ifjabbik Seth megindult velünk reggel, s a dzsungelen át vezette utunkat a városig.

A városban rögtönzött kérdésáradatot indítottunk meg a Blue Cave-vel kapcsolatban, de végül is nem lettünk okosabbak. Azt tudtuk meg, amit idáig is: egy helyi resort (White Grass) birtokolja a területet és 7000-ért visznek oda fejenként. Nagyjából itt ezt komolyan lehet venni, a legtöbb helyre nem lehet csak úgy bekummantani, ha van tulajdonos. 1-2 órán belül feladtuk a projektet, főleg, miután megtudtuk, hogy az idősebbik Seth valamiféle kormányzó vagy tanácselnök a szigeten, s hát nem kéne rájuk rossz hírnevet hozni azzal, hogy mi csak úgy ki akarjuk került a terület tulajdonosokat.

Megpróbálkoztunk a déli irányba való stoppolással (a barlang lett volna az északi). Első körben még úgy is tűnt, hogy bejött a dolog. Felvett minket egy csóka, aki épp egy hordónyi dieselt  vitt dél felé. Aztán 10 perc múlva közölte, hogy 14ezer lesz a fuvar. Köszi, puszi, nem jött be a déli stopp. Fel is adtuk.

Inkább lesétáltunk a Black Beachre, azaz Fekete-partra, s úszikáltunk egyet, no meg a szokásos kagylószedés.

Most társult hozzá mangó evés is.

E nap jó hírt kaptunk fogadónktól. Kiderült, hogy holnap találkozóra mennek a vulkán mellé, szóval ingyen és bérmentve elmehetünk velük, hogy Viktor ki sandboardozhassa magát a javából :)