Kedd reggel már nem esett, a dolgok száradásnak indultak, s így lassan mi is útnak indulhattunk. A cél Baie d’Oro. Pontosabban első körben Vao, ahol vásárolnunk kell étket a boltban. Vao szélén még benyeltünk egy kis banánturmixot, majd kisebb gyaloglásnak estünk mindaddig, amíg valaki fel nem vett a platójára. Király volt! Az útkereszteződésig vittek, ahonnan még bő 5 km volt, de nem kellett sokat várnunk valakire, aki még ennek letudásában is segített. Igazából egyszer sem sikerült legyalogolnunk ezt a távot, mert mindig elvitt valaki végül. Tán, ha félútig mentünk egyszer.

Pick-up

Oroban is egyből a nem populáris kemping irányába vettük az utat. Első körben átvágtunk direktbe a ’fjordon’, ami elég nagy badarság volt, hisz kicsit arrébb van híd is, ami egyszerűbb, s szinte még rövidebb út is. De összességében meglett a kemping, nyugodt helyen, nyugodt parton, üresen újra.

Rendes gyermek

Gyors lecövekelés után el is indultunk a Piscine naturelle felé, ami nagyjából egy természet adta tó. Igazából a tenger, ami természetes úton sziklák által leválasztódott öblöcske. Benne gyönyörű korallképződményekkel és halakkal. És valóban az volt, csudaszép, snorkelezésre kiválóan alkalmas! Visszafele a folyóban vezető úton mentünk Viktor javaslatára.

Piscine Naturelle

Estére beterveztünk egy kis borozást, amit egyedül a Le Méridien éttermében tudtunk megvalósítani fejenként 900 frankért. (Összesítésben úgy nézett ki: először kaptunk hozzá olivabogyókat, nem adtunk borravalót, másodjára semmit nem kaptunk, s újfent nem adtunk borravalót, harmadjára olivabogyókat, pirítóst, tonhalkrémet is kaptunk egy másik felszolgálótól, s ekkor már borravalót is hagytunk. Igazodj ki, 5 csillag.)

Meridien

Szerdán újfent megindultunk a medence felé, halakat csodálni. Be kell lássam, Viktornak ezerszer jobb fotói lettek, mint nekem, így a sajátjaimat nem is igazán mutogatnám. (az előzőekben már Viktor fotói csodálhatóak meg)

Estére maradt a kellemes sétálgatás, borozgatás. Most a Méridienben még egy macskusz házikusz is járt a borhoz, kedves kiadásban.

Kicsit már sötét volt, de matka

Csütörtökre egy újabb barlangot vettünk fel a programba. Nagyon finom halas szendvicset készítettek nekünk a kempingesek, akik egyben éttermesek is. Menet közben találtunk rákot, aki kinőtte a csigaházát. Nagyon mókás volt szegényke.

Rák, nem megfelelő méretű csigaházban

Kivételesen most a kereszteződés után nem lett újabb stoppunk, de ez nem volt hosszú út.

Az előbb említett barlang a Grotte d’Oumagne (Grotte de la Reine Hortense) nevet viseli, ami nagyjából Oumagne barlang, általánosabban Királynő barlang. Ezen barlangnak szerencsés tulajdonosa is van, aki rendben tartja a környéket, s 250 frankot kér el a belépésért. Nem gyenge hely, én is elfogadnám ezt a hátsó kertemben…

Grotte de la Reine Hortense

A barlang után kicsit nehézkesen ugyan, de eljutottunk Vao-ba. Boltba kellett mennünk és a legközelebbi ott volt. Pechünkre be volt zárva, mert itt ugye szieszta van, s még bő két óra erejéig nem is nyitott újra. Rövid tanakodás után elstoppoltunk Kuto-ba, hogy még messzebb keveredjünk Oro-tól, de ott legalább nyitva volt a bolt és még egy kedves lányt is találtunk, aki kerülőt téve elvitt minket az oro-i kereszteződésig.

Este sütögettünk helyi virslit, helyi tűzön. No meg hagymát is.

Péntekre azt terveztük, hogy átstoppolunk Gadjiba, hátha lelünk ott is szépet. Ez a sziget legészakibb csücske nagyjából a Baie des crabes öbölben. Feltűnően hamar eljutottunk, mert újra összetalálkoztunk a lánnyal, aki tegnap felvett és kerülőutat tett velünk. Épp megint Gadjiba ment. Mókás!

Baie des Crabes (Rákok öble)

Gadji mellett érdekes szerzeményre bukkantunk, mégpedig Jackie lovardájára és tákolmányaira. 500-ért benne is aludhatsz, mely így is lett (többet neeee…). Jackie kicsit fura, mondhatni megzakkant, magányos él a lovaival, s lovagoltatásból él.

Jackie lakhelye és "szalonja"

Jackie vendégháza..

Jackie vendégházának egyik szobája

Még az este beköszönte előtt sétáltunk egyet, gondoltunk strandolásra, snorkelre, de sajnálatos módon a kívülről gyönyörű Baie des crabes egy hatalmas iszapdágvány, melyben csak elsüllyedsz. Nem érdemes bemenni. Viszont szereztünk egy rakás kókuszdiót vacsira. Pontosabban Viktor szerzett nekem, ahogy az lenni szokott.

Viktor, a hős

Az éjszaka érdekesen telt a patkánylakta ólban, ahova még vendégeket is kaptunk éjféltájt. Pontosabban a mi szobánkba nem jöttek be, csak az építménybe. Helyi halászoknak tűntek, akik minden bizonnyal itt töltik az éjszakákat, csak valahogy erről Jackie elfelejtett szólni.. hát nem mondom, hogy nem fostam össze magam. Macsétával aludtunk. Nem jól, nekem nem ment igazán. Por is volt, doh is volt, halászok is, egérkaka is.

Jackie vendégházának szobája éjszaka

Szombat reggel eső. Nem boldogító, nehezebb az tovaút vissza Kuto-ba. De Jackie-től személy szerint inkább menekülni vágytam, mintsem maradni.  Viszont csodák csodájára pikk-pakk visszaértünk. Még Gadjiban felvett minket egy anyuka a kisfiával, az egyetlen kitérőt a reptérre tették, mert a gyerek otthagyta a parkolóban a matchboxait, nagyon kedves.

Azt nem mondhatni, hogy az idő sokkal jobb lett, de legalább már nem ömlött az eső. Nem a Luluék kempingjébe mentünk vissza az utolsó estére, hanem a populáris Nataiwatchba a változatosság jegyében. Egész nap szemerkélt, de ez elviselhető volt.

Kanuméra

Elmentünk Kuto-ba butikokat nézegetni a kikötő mellett, ahol megismertük a zélandi Chloét (aki egyébként Hilary) és könyveket ír,s svájci férjét, aki ruhákat fest, valamint a francia Tonyt, aki ékszereket készít. Mind nagyon kedvesek voltak, vettünk 1-2 szuvenírt. Chloé javaslatára tettünk egy félsziget félkört. Itt találkoztunk ezzel-azzal, köztük tricot rayé-val (triko réj) is, akiről tudni kell, hogy erősebb a mérge a viperáénál, de nem agresszív, ha nem cseszegeted.

Tricot Rayé (triko réj)

Alkoholizált csiga

Ebédre egy helyi csókánál ettünk halat a parton, 1 adagot kértünk. Na az ő szótárában ez úgy jött le, hogy egy adag, de ketten eszik, szóval az dupla pénz 1 halért. Elmehet a véreresbe, de nem kötekedtünk, nem tudunk franciául. Viszont többet nála nem eszünk az hót ziher…

Este boroztunk egyet a Nataiwatch melletti resortban, 800-ért. Na persze nem jószántunkból járunk puccos helyekre borozni, csupán azért, mert boltban nem árulhatnak itt alkoholt.

Vasárnapra nem sok minden maradt. Az idő nem igazán javult, de azért még merültünk egy kicsikét, s annyira nem is fagytunk meg, mint ahogy azt előtte gondoltuk. Még a butikosokhoz is benéztünk elköszönni, beszélgetni indulás előtt.

Nautile (nautilusz)

A hajó pedig ment is vissza délután. Hát igazán szép volt, jó volt, újra!

A hajón