Szóval újra a fővárosban találtuk magunkat pár nap erejéig. Nem történt túl sok izgalom.

Az egyik rész, amikor minden késő délután/kora este a hostel felett portyáznak a helyi fiatalok. Tegyük hozzá piálnak is, ami nem túl jó. De hát nem én vagyok az anyjuk.

És hát vannak szép fények és naplementék, amiket mindig érdemes megnézni és néha lefotózni is.

Kis sétával talál az ember zeneiskolát is, nekem nagyon tetsző kilinccsel! Vivi Barátnémnak is egészen biztosan tetszetős.

Az emberek unalmukban még tarot jóslásba is belefognak. Senki ne kérdezzen egyelőre semmit, csak majd 10 év múlva. Ez a fotó a kulcs a jövőhöz…najó, ennyire nem hinném, hogy jó vagyok tarotban.

És hát persze unaloműzőként az ember fia minden szöget kiaknáz, ahonnan még fotó készíthető a városról.

Végeredményben azért dolgoztunk is a héten. Pénteken sikerült egész nap egy ereszcsere részeseivé válni, ami egészen mozgalmas volt. Megtanultam pár szerszámnak a francia nevét, de sajnos mindig újra és újra el is felejtem őket 1-2 kivétellel. Errefelé egy átlagos alpinmunkával, amit nem saját vállalkozásként űzöl napi 14000 frankot lehet keresni fejenként (kicsit több, mint 30000 forint).

Hétvégére is akadt egy kis meló. Galambszar pucolás. Igen, nagyon fincsi. De hálisten nem érkeztek meg időben az épülethez a kulcsok, így 2 óra után behisztizett a Főni és leléptünk. De az a 2 óra ki lett derekasan fizetve és a szart is megúsztuk. Egyébként semmi gond a piszkos melóval, ha megfelelő védőfelszerelést biztosít hozzá a munkáltató. De itt nem volt, semmi. Pedig ez az anyag még veszélyes is, nem kicsit. Gondolom az itteni városi galambok se kevésbé egészségek, mint otthon..

Na de végül kedden visszaindultunk a bányába. Jó korán hajnalban. Nyam-nyam!