Lyellből hip-hop Nelsonba is értünk. Nelson előtt Viktor megállt szép rémromot fotózni, amihez közel még egy fullos szőlőlevet is vettünk egy borászattól (becsületkasszás volt, 5 dollár és isteni finom). (Rémrom az előző bejegyzésben látható.)

Nelsonon is csak huss átrobogtunk gyakorlatilag, illetve megálltunk még Viktor régi szakács ismerősét kutatni a netet kevés sikerrel. Javaslatom alapján a Charlotte Roadon vágtuk le az utat Pictonig, ami ugyan hosszra rövidebbnek tűnt, de időre nem nyert, mert olyan kanyargós volt, hogy hajjaj! Ellenben szép és lehetett látni egy szeletet a Malborough Sounds fjordjaiból (illetve lehet, itt még máshogy hívják, de a lényeg, hogy fjord). Pictonban berobogtunk kompjegyet venni, amit 220 dollárért sikerült abszolválni a Bluebridgenél (ebből 110 volt a kocsi és 55 a felnőtt jegy per fő). Este 7-kor indult, 6-ig kellett becsekkolni, szóval még akadt 1-2 óránk itt eltöltendőn. Vacsiztunk egy adag sushit a parton, sétáltunk, s el is ment az idő.

Picton

A kompút kellemes volt, az elején még pont világos volt, s lehetett 1-2 fotót csinálni a naplementében a fjordok közt.

Hamar besötétedett, be is vonultunk. Vacsoráztunk egyet, óriási adagot kaptunk. Valamikor fél 11 tájt értünk Wellingtonban. Mentünk egy kört, hátha valamelyik budget szálláshelyen akad még recepció, de nem jártunk sikerrel. A közvetlen a kikötő mellett lévő motorhome pedig botrányosan zajos helyen van: autópálya, kikötő, bulizó ifjúság 50 dolláros helypénzért. Ötletnek kiváló, hisz valakinek ez megfelelő, sok lakókocsi volt bent, de mi a csönd és természet hívei vagyunk. Kimentünk a legközelebb lévő motorkempingbe, ami már kicsit barátibb volt. Felvertük az ügyeletes bácsit, beálltunk a helyünkre, s ugyan itt sem volt síri csönd, mert közel az autópálya, de még mindig sokkal kellemesebb és 46 dollár.