.. Az egyszáz-huszonharmadik és huszonnegyedik vízesés….
Karekare Falls
Bridal Veil Falls
.. Széltében hosszában bejártuk Hamiltont mire ráakadtunk a Glenview club hamvas, erdőszéli gyepére, amiért egy kanyit sem kértek.
…. A városi eseményekről nem sok említésre méltó akad. Kiemelném viszont a húsz év körüli fiatalok szórakozási szokásait e messzi délen. Szalonképes felvétellel nem rendelkezem, de az is csak annyit mondana, hogy rémes. Tudom, hogy én már öreg vagyok ehhez, de ezt otthon soha nem tapasztaltam. Hét közben, normál munkanap, este 10 körül megőrülnek a „gyerekek” és taj részegen bandáznak az utcákon. Törnek, zúznak de úgy rendesen… A kormány ezt szabad jogként kezeli, és a rendőrök is csak akkor lépnek közbe, ha személyi sérülés történik. Az őrület amolyan hajnal háromig tart, amikor kötelező jelleggel minden vendéglátó ipari egység bezár, köztük mi is. Ekkor van a legnagyobb hajcihő, amikor mindenki az utcán van egy időpontban. Mint VB idején a futballhuligánok. Négyre minden kiürül, és színre lép a köztisztasági vállalat. Ugyan is a romok eltakarítása az ő feladatuk, nemcsak a térdig érő szemét eltakarítása, hanem még a betört kirakatokat is ők rakják rendbe. A vicc, hogy 4-6-ig többen vannak ők az utcán, mint maguk a csintalan fiatalok összesen. Munkájuk precíz és gyors, élvezet nézni a kialakult harmóniát, és reggelre nyoma sincs a dorbézolásnak. A látvány újra gyönyörű, ellenben minden este folytatódik a láz. A szombati éjszakákról már említést se teszek….., és mivel teljesen felnőtt egy generáció úgy, hogy gyakorlatilag mindent eltakarítanak utánuk, ezért mindenütt otthagyják a mocskukat… Kicsit szomorú…. Ezek után ismét elindultunk valamerre…
Raglan és környéke
Kilátás az Oparau Roadhouse-ból www.oparauroadhouse.com
.. Egy közeli szerpentin bekötőútja mellett, egy öreg benzinkutas csinált magának egy ingyen kempinget (Oparau Roadhouse), ahol szeretettel várja az utazókat. Keresztbe téve ezzel a raglani hiénáknak. Kis boltjában minden kapható, és zárás után a pultból annyi kaját adott ingyen, amennyit meg se tudtunk enni. Másnap fagylaltból kaptunk ellátmányt. Degeszre tömve indultunk tovább….
Gyakran érnek minket meglepetések útközben, ez is egy ilyen eset…
A generátor és szervo pumpa ékszíjtárcsája, kicsit megadta magát egy lelkes szerelőnek, aki a csere után, a kelleténél jobban feszítette meg a szíjat, mint az szerette volna. Szerencsére egy szerszámmal és jó szándékkal megáldott farmernél robbantunk le. Bontó a közelben nem volt, de Glen elvitt egy esztergályoshoz, aki ocsóé (Linda komment: 90 dollár volt...) rittyentett egy közdarabot septiben. Másnap összedobtam a verdát és már robogtunk is tovább. Legalább most volt alkalmam meggyőződni arról, hogy az eladó által állított cserék, valóban megtörténtek-e a Toyóban? ….
(Linda komment: A következő fotók már egy másik kirándulás képei a Coromandel Peninsulán. Szép hely!)
Coromandel városkája mellett
Lápos
Beljebb haladva a félszigeten egyre vadregényesebb a táj
A legelhagyatottabb részeket is farmerok uralják
Már majdnem a félsziget csücske
Valaki rossz helyre 'parkolt'?
Hogy feldobjuk a magunk és a Toyó hangulatát, pingálgattunk egy kicsit:
A zélandi koruval, vagy ahogy itt nevezik a silverfern-el díszített verda, igazi KIWI járgánnyá vált. Nem utolsó sorban eltüntetve az apróbb karcolásokat, rozsdafoltokat és folytonossági hiányokat a szemlélődő elöl. Az ablakokra sötétítő fólia került, így az éjszakai életünk is diszkrétebbé vált….
Folyt.köv.
