A kellemes ébredés után a szép zöld placcon megindultunk Hokitikának. Az útikönyv szerint ez nagy jáde központ. Sétáltunk egyet, s szereztem is olcsóért jádét (5 dollár). Ami igazából semmi a 100 dolláros motyókhoz képest. A séta után úgy döntöttünk neki fogunk jádét vadászni a folyó parton. Tonnányi követ szedtünk össze, közöttük igen sok féldrágakőnek tűnő szépen csillogó izével (igazi geológus megfogalmazás..). A háromnegyed tonnányira ráfogtuk, hogy jáde (amiről később nagyjából rájöttünk, hogy nem az, csak kő.. gondolom gránit, ahogy áltb minden kő az, amit én találok). Miután elértük az egy tonnát és bedobozoltuk (úgy gondoltuk, majd jól megtörjük kalapáccsal később), elindultunk tovább.

Koru

Greymouthban igazából nem csináltunk semmi izgalmasat ebédelésen kívül.

Kinéztem az útikönyvben valamiféle palacsinta sziklákat, amihez kicsit tovább kellett itt menni. Punakaikiben voltak és megérte elmenni oda. Igazából ingyen is volt és nagyon király hely. Szép látványt nyújtanak ezek a formációk, mindenféle beszakadt barlangok és felcsapó hullámok, no meg szivárvány is. Szóval szép!

Itt még fagyiztunk egyet, ami merész húzás, mert Viktorral veszélyes. Ha nem ízlik neki, mérges lesz, de ez most kivételesen finom volt!

Ennyi maradt a cukrászdából a legutóbbi rossz ízű fagylalt után..:)

Innen megindultunk Nelsonnak. Lyellig jutottunk a szokásos típusú kempingbe. Útközben volt szép folyókanyarulat, amihez nagylátószög kellett volna, na de nekünk olyan nincsen most sajnos.