Szárnyra kapott Betsivel meg is indultunk Queenstown felé most már teljes erőbedobással.  De mivel már sokadjára kihagytuk, így ezúttal nem fogjuk, meglátogattuk az aranyvárost félúton. Kívülről mindig is oly kecsegtetőnek tűnt, s gondoltuk a fejenként 15 dolláros tarifáért a tartalom is megfelelő lesz. Sajnos csalódnunk kellett. Igazából a déli napon megtett 1 órás kör alatt szinte semmi nem volt, minden egyes bokroshoz odaírtak valamit, hogy ez itt ez és ez meg ez, de igazából sehol semmi, csak kamu dumák. Amit eredeti házikóknak hittünk, azok egy filmhez készült díszletek voltak.

A díszlet

1st

Összességében a látogatóközpont körül voltak régi gépezetek, amik érdekesek, de ehhez nem kellett volna 1 órát sétálnunk a semmiben, s igazából a 30 dollárt sem érte meg. Ami érdekesség lett még, hogy nekiálltunk aranyat mosni. Összességében lett egy nanomiligrammnyi aranyam (Viktornak sajnos semmi), de azt sem én szúrtam ki, hanem a helyi bácsi mosta ki a tálamból, szóval ki tudja valóban ott volt-e, vagy csak kedvesen odahelyezte :P

Kötélfonó

Aranymosó tálak

Mindig elhagytam a vajat (kemping hűtőkben), ezért figyelmeztetést készítettem..

Ezek után visszagurultunk a jó öreg Queenstownba.