Viszonylag korán kelés után tovább mentünk a déli partszakaszon. Első állomásunk a Waipapa Point volt a világítótornyával. Itt megismerhettük a régi világítótorony ’őrző’ családok történetét és az elszigetelt létformát, ami éltek. Manapság már nem divat ez, távirányítással figyelik a világítótornyok működését a wellingtoni központban és néha kijön egy karbantartó ellenőrizni a dolgokat.

érdekes fa

Következő állomásunk Curio Bay volt, illetve még előtte a közvetlen mellette levő Fossil Forest, ősi erdő megkövült maradványaival a tengerparton.

És ami ez után következett a szinte teljesen váratlanul ért minket! Elgurultunk Curio Bay partjára és már egész messziről látszott, hogy delfinek vannak szinte a part mellett. Utánanéztünk az info táblán és itt e különleges öbölben a hektor delfinek szinte a part mellett tengetik napjaikat. Ugyan az idő hideg volt, esett és fútt, mégis felcsaptuk Viktor ötletére a neoprént és hón alá a szörfdeszkát és irány a delfinek közé. Együtt szörfözni delfinekkel, na az már nagy szó. Engem kb 2-3 méterre közelítettek meg, de Viktor centikre. Valószínűleg barátságosabbnak ítélték a delfin forma szörfdeszka tetején és még „ki is nevették” őt, amolyan delfines módra :) Hát behaltunk, ez akkora élmény volt, hogy húúú! Ezért mások fizetni szoktak delfinközpontokban, mi meg természetesen élőhelyen csodálhattuk meg ők centikről, méterekről…hihetetlen!!!! És ugyan csonttá fagytunk, már a vacogás szintjén is túlléptem és nem tudtuk szinte a kezünket sem használni átöltözésnél, de megérte minden perce még a félig hipotermiás állapotnak is! Ugyan nagyon ütős képeket nem sikerült alkotni, de azért akad pár.

E mennyei élmény után úgy döntöttünk gyorsan keresünk egy melegedő kávézót és iszunk egy forró valamit. Niagarában kötöttünk ki, egészen pontosan a Niagara Caféban. Nagyon kis kellemes hely. Itt megismerhettük azt a helyi keresztény (vezető) házaspárt, akik valószínűleg itt az egész marketinget és minden megalapítottak, kiötleteltek. Nagyon kedvesek voltak, meséltek budapesti útjukról is.

bódogság volt! ..és hypotermia

Niagarában a legnagyobb poén a Niagara vízesés. Azt hinné az ember, hogy valami nagy dologról van szó, de igazából kis viccelkedés az egész, mert egy kis zúgó, és még csak nem is vízesés. Poénnak nem rossz.

esőerdei elefánt

A helyi (valódi) vízesés kínálatot kihagytuk, annyira nem vagyunk vízesés mániásak, hogy mindet megnézzük. Inkább a barlangokra izgulunk rá! El is indultunk a Cathedral Caves felé, ami az óceánparton van, tehát nagy eséllyel abráziós. Odaérve a bekötő úthoz, egy információs táblát találtunk. Ki volt írva, hogy csak alacsony vízálláskor látogatható a barlang, ami nagyjából 2-3 óra késő délután. De hát mi pont így értünk ide!! A szerencse fiai. Bő fél órás esőerdei út vezetett a partra és a barlanghoz. Már az erdőben is megleltük a saját magunk által érdekesnek hitt formákat, mint például az elefánt alakú fát. No meg indák merre szem ellát. Aztán elértünk a barlanghoz is. A látvány felemelő volt, beszéljenek a fotók!

Ideje is volt ezután alvóhelyet keresni. Owaka mellett a Duttons Roadon sikerült egy kis –valószínűleg- horgászok által kialakított virágos, piknik pados, folyó melletti területet találni, ahol remélhetőleg madár se zargat minket, maximum a bárányok bégetése.