Ugyan az időjósok esőt jósoltak, hálisten csak részlegesen vált be, mert felváltva volt zápor és napsütés, ami ezen a helyen az ’erősen belefér’ kategória.
Először egy kéknek tűnő folyónál álltunk meg, ami blue hole-ra asszociált. Aztán kicsit arrébb volt egy zöld is, ami nem hiszem, hogy blue hole volt.
Viktor lőtt egy rögtönzött képet is, amit majd ellehet küldeni Leónak és Marcinak. Romantik.
Az időjárás pedig kissé ingó módon az alább látható és a napsütéses között váltakozott.
Nem kellett sok hozzá, hogy egy ’valódi’ blu hole-t is leljünk. Természetesen ide már 500 volt a belépő, mint szinte mindenhova…De legalább igencsak kék volt, de még mennyire kék! Viktor csobbant is egyet.
Kicsit arrébb a dzsungelben rejtőzködött még egy kisebbecske is.
Mentünk, mentünk, mendegéltünk és a Velit Bay-nél találtuk magunkat. Csodák csodájára nem volt belépő díj, csak egy tengerparti bár, ahol ittunk azért egy kávét a rend kedvéért. De már az oda vezető úton csodaszépnek tűnt ez az öböl, mint ahogy a kép is mutatja.
Ja igen, azt elfelejtettem említeni, hogy sajnos a frissiben szerelt fényképezőgép gondolt egyet és hát nem igazán akart úgy működni, mint ahogy azt illik. Egyik gomb nem működik, másik mást hoz be, ha megnyomod. Egy hatalmas katyvasz lett :(
Következő állomásunk a Champagne Bay és környéke volt. Végül igencsak a környéke lett (azt hiszem Golden Bay), mert a Champagne Bay már megint 500 lett volna fejenként és meguntuk ezt a fizetősdit. Na de a Golden Bay is épp olyan szépséges.
Itt megint sikerült összefutnunk Koniambo-s sorstársunkkal, mókás!
Ami meg még mókásabb, hogy a képen látható kiskutyus valamiért úgy gondolta, hogy a kötés a lábujjamon az neki szánt játék és nincs menekvés. Majdnem fájt, de megúsztam.
A nap legszebb része a keleti part –még egyszerűen elérhető- legészakabbi falujánál Port Olry-ban várt minket. Gyönyörű táj, csodaszép színek, rohangáló gyerkőcök. Persze itt is volt fizetős rész, de inkább átmentünk az iskolához, ahol szeretettel beengedtek minket ingyen.
Voltak tehenek a parton…
No meg rosszcsont gyermekek.
Az időnk részlegesen limitált volt, 6 körülre vissza kellett vinnünk a srácokat a reptérre, mert ment a gépük. Így is lett. Búcsú a magyar osztagtól, viszontlátás remélhetőleg Új-Zélandon :)
