Sajnos ez a nap nem sikerült túl jóra. Jól indult, csak –mint már tegnap is- igen hamar konstatáltuk, hogy ezen a szigeten minden a pénzről szól. Nincs olyan hely, amit megnézhetnél ingyen.
Szóval, mára befizettünk a házigazdánál egy sziget körüli túrát kocsival. 12000 ficcset kért érte, ami nagyságrendileg egy vagyon, de inkább egy helyinek adjuk, akinek a gyerekei rohangálnak az udvaron, mintsem hogy egy ausztrál vagy akármilyen zsíros cégtulajnak. A gond csak az volt, hogy akárhol álltunk meg, az mind finom összegekbe került volna, ha meg szeretnénk nézni. Egyedül egy blue hole-ért (kék lyuk) álltunk meg úgy, hogy ki is fizettük a fejenként 500-at, s úszkáltunk egyet. Nem igazi blue hole volt, mert félig édes félig sós víz volt, ami miatt olyan lett, mintha cukor lében úszkálna az ember.
Volt indáról ugrálás is.
No meg játszottunk ’Szaffisat’.
Útközben pedig ingyen vízesés/kanyon az út mellett, ami szép volt.
De sajnos a dolgok többségét kihagytuk, mint például a teknős/cápa ’farmot’, ami fejenként 1800 belépő és, ha úszni is akarsz velük, akkor plusz 2200. Vagy például a falut, aki táncikál neked bohócnak festve 1500-ért fejenként. És így tovább…kilehetne számolni a végét. (Az árak továbbra is vatuban értendők. Tehát kb 2,3-szoros szorzó a forinthoz.)
Volt egy falu/piac, ahol megálltunk, gondoltuk veszünk egy kis gyümölcsöt. Majd közölték, hogy 500 a belépő, s egyből visszafordultam, de végül beengedtek ingyen, s vettünk banánt…
Na de volt egy partszakasz, ami ingyen volt, mert étterem volt rajta.
Előtte..
Utána.. :)
És láttunk egy ’termálfürdőt’ is, ami erősen jobb lett volna, ha nem öntögetnek ki randa betonmedencéket, hanem meghagyják ezeket a termálforrásokat szép mocsárnak és azt lehetne nézegetni. Ezt fejenként 200-ért. Igen forró vize volt, nem mentünk bele.
És egy 100-asért még az üvegmúzeum, amit egy helyi bácsi gyűjtögetett össze.
Nade sok volt ez 12000-ért….áúúúú. De mérgesek/szomorúak voltunk.
Na és délután volt még egy utunk a pénzváltóba, mert a nap úgy kezdődött, hogy Viktor a szálláson felejtette a pénzt és az iratait, szóval a váltás reggel elmaradt. A jó hír az, hogy délután már nyitva volt egy váltó, ahol már 0,93-ért válthattunk, szóval jobban jártunk kicsit, mint a kezdetiekkel. De még mindig nem verte egyik sem a nouméai repteret.
Na miután letudtuk ezt az egészet, még gyorsan felkaptuk a snorkelling cuccot és elmentünk a Hideaway-re, hogy Viktor még tudjon feladni képeslapot. A szerencse az volt, hogy 4 után már nem kellett belépődíjat fizetni, de képeslapot még pont lehetett venni, mert nem volt bezárva a bolt. Szóval maradt még mára egy kis halacska nézegetés és képeslap feladás, ami jó volt és mókás.
De nem időztünk sokáig, visszamentünk a partra. Majd jött az üröm az örömben. Viki a fürdőgatya zsebében felejtette az elhozott 4000 még a búvárkodás előtt, s hát már nem volt benne mire partra értünk…szóval még szomorúbbak és mérgesebbek lettünk. De pár óra alatt túltettük magunkat a dolgon, s konstatáltuk, hogy ez egyelőre nem a mi nyaralásunk és szigetünk lett…de még javulhat a vélemény.
