Reggeli után összeszedtük magunkat és beindultunk a városba. Feltűnt már, hogy itt rengeteg ugyanolyan mikrobusz mászkál B betűvel kezdődő rendszámmal. Na ők a buszok, ezer van belőlük. Le lehet inteni bárhol és elvisz bárhova. Városon belül 150 fejenként, ha kiviteted magad, akkor növekszik.
Egy darabig sétáltunk, majd gondoltuk, beszállunk egybe, aki épp ránk köszönt kedvesen „Welcome to Vanuatu”. Persze Ők éppen nem voltak szolgálatban, de kedvesen bedobtak minket a centerbe. Na és Ők voltak számunkra a meglepetés a javából. Egy állatorvos és egy közgazdász. A közgazdász az anyósülésen kissé ittasan, de olyan intelligencia hányadossal, hogy csak rebegett a pillám. Például érdeklődött, hogy mikor is függetlenedtünk az Szovjetuniótól…és hasonlók. Hát meglepő volt és pozitív élmény nagyon. Itt iskolázott -(nem csak tanították, tanult is..)- emberek vannak, több nyelvnyi tudással. Néha Európa van lemaradva kicsit.
A centerben nagy nyüzsi, piac. Olyan tipikus helyi.
Bemenetünk érdeklődni a turisztikai irodába, hol vannak olcsó szállások stb. De végül úgy döntöttünk, hogy nem maradunk bent a cityben, túl nyüzsgő és zajos. Leintettünk egy buszt és elvitettünk magunkat Melébe. Ők fejenként 300-ért tették meg. Mele, Port Vila mellett van pár km-re. Itt bekanyarodtunk az első bungalow-val rendelkezőhöz, ahol kapásból a holtszezon miatt kaptunk olcsóért (relatív…) kecót. Állítás alapján 9000 lenne egy éjszaka, nekünk 5000-ért ajánlotta, s mi meg 4000-ért ’vittük el’. Van fürdő, konyha bungalow-n belül. A név: Worawia Resort Mele.
Még hasznos tanács: taxiba ne szálljatok be, ezt a helyiek javasolják. Igazából ugyanazt szolgáltatja, mint ezek a tömérdek számban közlekedő buszok, csak többszörös áron.
A vendéglátó család kedves, gyerekzsivaj az udvaron. A business úgy néz ki nem igazán fut egy ideje, pukkan le a hely. Kár érte, mert szép.
Valamilyen vizes ház a szomszédban
Amíg kitakarították a szobát sétáltunk egyet. Elmentünk a közeli Hideaway Island mellettig, s beültünk a Beach Bar-ba, ahol ingyen internet van egyébként. Ja igen, a reptéren nem volt, csak fizetős. Egy narancslé itt 300.
Visszabattyogtunk a szállásra, s utána beindultunk megint a városba, mert elfelejtettünk pénzt váltani. A legújabb buszos már kevesebbért vitt be, mint az előző hozott ki. Viszont a városban már zárva voltak a váltók, egyetlen nyitva levő a Grand Hotel Casino-ban lévő, 0,88-ért vált. Sokallottuk, ezért kibuszoztunk a reptérre. Na ott meg 0,84, még szörnyűbb… vissza a városba.
A piac sajnos már zárogatott, csak az utója volt a gyümölcsöknek, egyébként a bolti árhoz képest igen olcsón. Bementünk a boltba, vettünk ezt-azt. Itt is van kínai leves 40-ért. Na majd ezek után vissza Melébe, megint olcsóbban, mint előtte. A poén az volt, hogy egy buszozással járó városnézést is kaptunk immáron másodjára több útvonalon is. A város nem hozta meg a kedvem, hogy itt akarjak lakni. De kaptam egy helyi nemtudommilyen virágot :)
Egy rögtönzött kínai leveses ebéd után elsétáltunk a Beach Bar-ba, ahol azt hittük az itallap alapján, hogy 5 és 6 között happy hour keretében 100 vatu a bor, de igazából csak 100 vatu engedmény volt az eredeti árból, ami 550 körül mozgott. Szóval a tivornya elmaradt, csak 1 pohárka lett belőle nem igazán olcsóért. De volt tengerparton sötét homokban sétálós, nézelődős, fotózós kora este.
