Hétfőn bementünk az utazási irodába, hogy repülőjegyeket vegyünk. Nagyobb hezitálás után lett egy Vanuatura, mely 2 hétre szól 12.-től és lett egy Új-Zélandra, mely 6 hónapra szól november 4.-től.

Egyidejűleg próbáltuk is beadni a zélandi 6 hónapos vízumjelentkezést, amely e nap még meghiúsult a friss tartózkodási engedély matricánk (kaledóniai) végett. Szóval következő nap autóbérléssel egybekötve repeszthettünk Konéba a matricákért. Csak pár száz kilométer…ugyan. Konéban pedig a nihil fogadott. Nem volt ott a matrica, sokkot kaptunk. Ablakon kidobott rengeteg pénz…köszönjük. Telefonálgatás ide, meg oda, senki nem tud semmit.

Szerencsénkre be tudtunk menni, enni és aludni a bányába. Persze ez nem legális, hisz nem dolgozunk épp, de a kártyánk továbbra is működik..

Reggel irány újra az iroda, ahol továbbra se matrica, se információ. Matrica és információk híján irány vissza Nouméa. Itt már később, valamikor délután jött az új info: nem lesz új matrica, mert ezek a b*rmok leállították az általam megigényelt folyamatot, mert megkaptuk a munkaengedélyt. Na ezt egyeztesse össze valaki…mi köze egymáshoz a kettőnek? Franciák. Na de mindegy.

Irány a zélandi nagykövetség, ahol magyarázzuk meg a helyzetet, meg azt is, hogy mivel EU-sok vagyunk, matrica nélkül is visszajöhetünk ide blablabla. Megmagyarázva, oké. És hol a biztosításunk? ŐŐ izé. Szóval nyergelés át a közeli bankunkhoz, hátha adnak. Nem, nem adnak. Nyergelés át az Axához. Ott adnak 50.000-ért (frank) fél évre, 2 főre. Oké, megvan. Jelentkezés beadva.

És akkor már csak a válaszra várva, ami egy kisebb péntek reggel információkérés (pontosítást kértek a helyi munkahelyzetünkkel kapcsolatban). Magyarázat megadva. Délután, még a vanuatui gépünk indulása előtt meg is jött interneten a válasz, ELFOGADVA!!!

A reptéren ittunk is rá! És irány Vanuatu.