No ez a két nap volt a Vavouto. Többnek ígérkezett eredetileg (de fog is még). http://www.koniambonickel.nc/

Szóval hétfőn reggel megindultunk a csapattal Koné irányában. Az út nagyságrendileg 4 órásnak ígérkezett, a távolság közel 300 km. A bánya Konétól 30 km-re északra van (na jó, nem tökéletesen észak), Voh falu mellett, a Vavouto pont nevű helyen. Ittenieknek csak Vavouto. Egyébként Koniambo Nickel SAS.

OZ-ban csak álmodoztunk, hogy bárcsak bejuthatnánk melózni egy bányába, de a dolog nagyságrendileg a kilátástalannal volt egyenlő. Hiába a tömérdek munka, s rengeteg betöltetlen állás, senkit nem érdekel egy megfelelő kapcsolatrendszerrel nem rendelkező tengerentúlról jött..ment. Na de itt mégiscsak sikeredett a dolog!

Délután 1-re volt megbeszélve az ideérkezés, útközben még kis reggeli, meg a főnök által állt kis ebéd. A helyre megérkezvén első körben egy nagyjából 3-4 órás okosítás várt ránk, alapvető munkavédelmi előadás, ami nélkül be sem léphetünk, na meg a belépőkártya elkészítése. A munkavédelmi kiselőadással csak egyetlen gond volt, Főni a francia előadásra ültetett be minket, mert délután épp az volt (az angol reggel van..). Szóval isteni, izgalmas, ígéretes volt…de a kávé ingyen járt, így majdnem elkerülhető az elalvás. Persze vicces helyzet az akadt, amikor franciául kellett bemutatkozni, s hasonlók. Na meg néha bólogatás, mintha értenénk bármit is. De túléltük. A végén persze kiderült, hogy nem értettünk senkit, de szerencsére elsiklottak a dolog felett. Amúgy meg semmi olyat nem mondtak el, ami nem lett volna egyértelmű a kivetített ábrákból, képekből.

Na és aztán bent is voltunk. Jöttek a gondok. Kitalálták, hogy nincs biztosításunk. Pedig volt már. S ezért bent se lehettünk volna. Aztán meg a munkaterületet meg se közelíthettük, amitől a Főninek már kezdett kihullani a haja.

Sajnos a szobakiosztás se úgy alakult, ahogy terveztük. Külön tettek minket, 4 ágyas szobákba. Viktor dohányzó ’urak’ közé, én helyi nők közé. Na én ott természetesen csak bő 1 perc erejéig tartózkodtam, amíg benéztem hozzájuk. Konstatáltam, hogy nem beszélnek emberi nyelven egy szót sem és jót nevettek rajtam. Azóta sem mentem vissza 1 percre sem. Szóval bekummantottam a férfi részlegre. Ugyan szűkös egy emeletes ágy tetején ketten, de még mindig nyugodtabb.

A kaja viszont korlátlan reggeli, ebéd és vacsora. Van dögivel. No meg pingpongoztunk, mert nem volt mást tenni.

Főninek következő délutánra elege lett, hogy nem adnak engedélyt, s bepakolt minket az autóba, s vissza is Nouméá-ba. A gond az, csak a szállás hiánya volt, amit aznap éjjelre a saját nappalijával oldott meg, s következő naptól a hostelben is volt már hely. Szóval welcome again Nouméa.