Hát ugye, mint már előbb említettem Bonnie-nk visszaengedett magához minket pár napra. No nem kellett sokat győzködni, bár poén a köbön, hogy Ő is épp a német szépkislány válaszára várt, hogy megy-e hozzá avagy nem. Mert ugye a kislány elég sok embernek írt szállás ügyben, csak elfelejtette időben visszamondani azokat, akiket nem talált elég izgalmasnak. Jót kacagtunk a dolgon. Na de őt sem bántom, mert mi is sokszor írtunk már sok embernek, bár mi nem az izgalmassági faktor alapján döntöttünk soha –csak az alapján, hogy ki válaszolt igennel.-.

Na de kedden délután már újra Bonnie-nál voltunk. Először csak a frissen vett, még gőzölgő munkavédelmi bakancsot tettük le nála, majd visszasétáltunk -eveztünk- Paulhoz a többi motyóért, ahol épp újra találkozhattunk a német fiatalokkal, akik nézegették a hajóját és kemping motyót kaptak kölcsönbe. De hipp-hopp el is tűntünk, mint a bolhák, s elbattyogtunk Bonnie-hoz. Már is milliószor jobban éreztünk magunkat a havercsótányunkkal, akiknek nem vagyunk bóringok.

Bonnie szokásához híven aznap este zenekari próbára ment, fel is ajánlotta, hogy kísérjük el, de elég fáradt volt és büdös is fürdés és tiszta ruhák híján.

Szerdán meglátogattuk a helyi kulturális központot. Ami a Tjibau. Egész pofás, s tiszta a kertje is.

A biztonsági őr

A tolvaj

A konzerv marha

Tradicionális hajó

Csütörtökön pedig finom gulyást készítgettünk, s pénzünk se volt már olyan nagyon.

Majd péntek este Bonnie elvitt minket kava-t inni nakamalba. A kava az egy majdnem helyi (tehát vanuatui) ital. Valami gyökérből készítik. Mindjárt guglizom. Amúgy szerintem macskagyökérből, mert még a beled is lezsibbad barátom, de a szád az biztosan, mint a fogorvosnál. Bonnie szerint föld ízű, szerintem szar. Nem sok mindent köpnék ki, de ezt igen. Keserű. Na azért ittunk belőle vagy három kört a rend kedvéért. Piros lámpás helyeken árulják, a nakamalt jelöli, nem a lányokat.

Finom..

Járt hozzá naplemente is és pár emberke tűzrakása, meg kutya. Mindenképp különleges élmény volt.

Hétvégére Bonnie-nak dolga akadt, kihajózott valami szigetre apniát gyakorolni egy előre leszervezett társasággal. Ránk hagyta a kecót. Vigyáztunk rá, höh. De nem igazán mentünk sehova, szupercsórók voltunk. Najó, de. Elbattyogtunk szombaton, azaz a szuperhiper nemzeti ünnepen (Bastille nap) az egyetlen nyitva tartó ügyeletes gyógyszertárba Nouméa-ban, egészen pontosan allergia gyógyszert venni. 1 órás séta volt, aztán onnan meg majd még 1 óra az Anse Vata part, csak hogy valami jó is legyen a napban. És hát vissza se volt rövidebb a későbbiekben.

Útközben 3 színű volt a víz. Hurrá!! Nekem tetszett, na :)

Alapvetően a terv az volt, hogy hétfő reggel indulunk a bányába. Az eddigi időpontbeli ingadozások végett már kicsit bizalmatlanok voltunk az üggyel kapcsolatban, de végül csodák-csodájára hétfőn reggel megindultunk Vavouto-ba, könnyes búcsút véve Bonnie-tól.