Péntek délutánig Vallée des Colonsban laktunk Axeléknél. Nagyon kedves pár, igyekeztek sütni-főzni nekünk. Például megkóstolhattuk a készítésükben a helyi specialitást a brunyát (őőő nem azt..). Ez ha jól emlékszem sertés egy helyi főző banánnal megsütve. Ez a banán rövidke és ducibb, zöldebb, mint az átlagos étkezési banán. Sajna maga a végtermék nekünk annyira nem jött be, mert összességében íztelen volt és igen nehéz volt legyűrni. Pedig mi aztán nem vagyunk válogatósak, főleg nem az utazásunk során.

Amolyan boulder forma

Napközben általánosságban a szokásos sétákat toltuk. Egyik nap találtunk szupergyors tengericsillagot is, amire először Viktor azt hitte döglött, majd úgy elspurizott, hogy hejj!

És időközben még akadt egy kis szerencsénk is –remélhetőleg-. Pár nappal ezelőtt írtam üzenetet egy helyi Paul nevezetű búvárkodással foglalkozó hajós arcnak, hogy hátha tud valami koszt-kvártélyos búvármelót nekünk. Ugyan azt nem tudott, de helyette alpin melót igen. Egyik barátja, Pierre helyi alpincég tulajdonos és egy Konéban leledző projekthez épp embereket keres. El is küldtem Pierre-nek az önéletrajzainkat, aki azonnal fel is hívott. Nagy szerencsénkre tud angolul is. Szerdán össze is futottunk vele, s bimbódzónak tűnik a dolog. A meeting után felvitt minket kocsival a Ouen Toro-ra, ahonnan jóféle kilátás nyílik mindenfelé, valamint épp voltak fent katonák, a kiállított ágyuk mellett.

Egyik nap kaptunk kölcsön Axeléktől snorkelling cuccot, amit nem is átallottunk felhasználni a Baie des Citronban. Bár nem a mindenki által ajánlott bal oldalt választottuk a merülésre, ami elvileg gazdagabb élővilággal rendelkezik, hanem az ellenkezőt, de azért itt is láttunk szép dolgokat. S bár a víz nem volt oly áttetsző, mint ami a fotózáshoz kéne, azért lőttünk pár képet a kis olympusszal.

Érdemes egyébként megcsodálni a kilátást Axelék nappalijából/konyhájából…

Gyíkocska