E szép napon megérkeztünk Új-Kaledóniára!

A napot mindenféle papírmunkával, papírok scannelésével (egy vagyonért scannelnek Brisbane-ben) kezdtük –mert, hát ki tudja, majd miket kérnek a reptéren, alapon-, majd megindultunk a reptérre. A reptéren kapásból egy kis izgalom várt minket. A Quantas utasfelvétel pultjánál a hölgy valahogy nem teljesen volt tisztában kicsiny országunk EU-s kilétével – no meg a vízumszabályzattal sem-, s így ránk hozta a frászt –na jó, csak rám-: kérem a 3. országba szóló repülőjegyüket. Na de nekünk olyan nincsen, mi lenni EU, cél meg lenni Új-Kaledónia, oda mi mehetni vízummentesen. Hölgy elgondolkodott, majd úgy döntött elszalad, s utána kérdez a dolognak. Hála égnek, nekünk lett igazunk. Ő az ausztrálokból indult ki, nekik kell vízum, repjegy, miegymás. Nekünk meg nem. Szóval becsekkolhattunk, s megnyugodtunk, hogy nem kell még x időt töltenünk terra incognitában.

A reptéren jókat mosolyogtunk a mi nouméa-i és a Kínába tartó járat összehasonlítgatásán. Volt némi méretbeli különbség.

Én bevallom kicsit, szokás szerint stresszeltem, hogy mi lesz, ha majd a következő határon kérnek tőlünk mindenféle hülyeséget, repjegyet, ezt meg azt, ami nekünk nincs, de a végére megnyugodhattam. A repülőút pikk-pakk telt el, talán 2,5 óra volt (időzóna átlépéssel együtt tán). 5 óra fele Nouméa-ba is értünk. Az idő kellemes, 23 fok körüli volt, a Nap lemenőben. A határon semmi gond, nem kértek semmilyen papírt, a cuccainkat sem szedték szét, a kagylóinkat és egyebeinket se vették el. Zökkenőmentes nagy meglepetésre.

Nekiálltunk buszt keresni, de csak shuttle-t találtunk fejenként 3000 xpf (francia pacifikus frank) összegért, ami nagyjából úgy jön ki magyar forintra, ha duplázzuk és adunk még hozzá egy kicsikét. De áltb inkább AUD-ben számolom, ami nagyjából 100-zal való osztást takar. Gondoltuk mi a francnak nekünk shuttle, amikor bent vagyunk a városban? Persze aztán kiderült, hogy mi egy másik reptéren néztünk a térképen, ami valóban a városban van, na de ez, nem az. Ez bő 40 km-re volt…szép séta lett volna. Ugyan kicsit késve, de hamarosan megérkeztünk első szállásadónkhoz Evelyne-hez, aki a Magenta nevű kerületben lakik egy fiatal lánnyal megosztva a bérelt társasházat. A leányzó, pedig Luigina. Eve belga, pár éve él,s dolgozik itt, 40 éves, Gina, ha jól emlékszem 22 és helyi születésű. Nagy ölelések közepette, boldogan fogadtak minket. Kiemelkedően szimpatikusak és kedvesek, eddigi legjobb élményünk emberekkel kapcsolatban. Érdeklődőek és végtelenül pozitívak. A kutya, pedig Princesse, aki tünemény.

Első esténken megismerkedtünk a mini banánnal. Majd kb 4. nap sikerült megismerkednünk a mini naranccsal is (citrom ízű volt….).