A délelőtt tartott Anyák napi misén a Szent Erzsébet otthonban léptünk fel Viktorral. Viktor Dsida Jenő Hálaadás című versét, jómagam József Attila Mamát, s a Most múlik pontosant énekeltem (1-2 nem odaillő mondat átiratával). Csodák csodájára hatalmas sikert arattunk, síró nagymamákkal és dédmamákkal, akik köszöngették utána, hogy a szívükhöz szóltunk. A többi unoka és dédunoka (akik már inkább ausztrálok) csak angolul voltak hajlandók verselni, magyarul nem mertek, hiába tudtak volna többen is. Persze én nem teljesen értem miért, de ez az ő dolguk!

A mise után kis süteményezés, kávézás következett, majd átmentünk Bakosékhoz ebédmeghívásra. Nagyon kedves házaspár.

Ugyan már jócskán elhúzódott a nap, de mégis nekivágtunk Blacktownból vonattal Katoombának, hogy megnézzük a Kék-hegyeket és a Három nővér nevű sziklaformációt. Pechünkre viszont lekéstünk minden épp induló vonatot, s az út is sokkal hosszabb volt, mint ahogy hittük, így már nagyjából félúton ránk sötétedett, s nem lett a kalandból semmi. Hamarabb vissza is fordultunk, hisz semmi értelme nem volt a Fekete-hegyeket bámulni.

Este felköszöntöttem Édesanyámékat, s küldtem is át nekik mai napi felvételeket, s utána következett a rituálészerű borozgatás.