A repülőnk elméletileg 8.55-kor indult reggel, gyakorlatilag meg késett kicsit. Mivel az argentin nemzeti légitársaság járatára (Aerolineas Argentinas) sikerült anno jegyet venni olcsósága végett (fejenként 30e HUF), ezért meg sem lepődtünk, mert itt mindenki azt mondta, hogy: „Ó ezek argentinok, akkor még délután sem indultok el innen.”

Nagyjából 6-kor már kint voltunk a reptéren, ahogy hasonszőrű ’útitársunk’ Judit is. Jókat mosolyogtunk, hogy ő mennyire más jellegűen élte meg a saját maga 3 hónapját. Sokkal több kedves, segítőkész emberrel találkozott és hát nyílván ezerszer annyit gyalogolt és stoppolt, amíg mi Betsibe meresztettük popóinkat.

A becsekkolással semmi gond nem volt az égvilágon. Pár perccel 9 után felszállt a gép egy darabban. Még reggeli is járt a fedélzeten, kávéval, teával, juice-zal. Meg is lepődtünk. Kellemes zenét lehetett fülhallgatóból hallgatni (pontosabban kb 15 csatorna volt, mindenféle irányzattal). A komolyzenei mellett rekedtem: Debussy, keringő, Für Elise, Tavasz stb. Sydneybe 10:45-re értünk helyi idő szerint.

Az országba való belépéssel csodák csodájára semmi gond nem akadt így, hogy Aucklandből jöttünk. Semmilyen kagylót nem vettek el, 3. országba szóló repjegyet és szállásfoglalást sem kértek. Szóval minden, mint a karikacsapás. Jómagam meg is lepődtem.

Az időjárás kellemesen volt meleg, talán 25 fok körül napon. Nekiálltunk transzfert keresni. Végül egy shuttle bus fejenként 15 dollárért vitt el minket ajtóig a Bondi Beachre. Persze előtte még mindenki mást kitett a belvárosban és környékén, miáltal kaptunk egy kis Sydney városnézést.

Bondi Beach

A Noah’s Bondi Beach backpacker szállás nem volt olyan jóféle, mint ahogy a neten nézett ki. Alagsori relative pukkant szobát kaptunk belsőudvari ablakkal. Persze ezek mind nem zavartak minket, de a hangos fiatalok már inkább hajnalban. Megérkezés után egész nap sétáltunk. Sajnos az árak nem éppen karcsúsága végett a Mekiben ettünk, de legalább működött itt a net.

Valamilyen isteni sugallat folytán leltünk a neten pár helyi magyar e-mail címet, s így leltünk reá Lédeczi Dénes lelkész úrra, kinek írván rögvest választ is kaptunk, s meg is beszéltük következő napi találkánkat Blacktown városrészben (Nyugat-Sydney).

E napon még vicces mókás véletlenként összefutottunk Bondi Beachen hamiltoni barátainkkal a parton sétálva és betértünk egy félig magyar cukrászdába, ahol épp nem volt magyar személyzet, de Dobos torta igen.