Valamilyen női megérzés folytán felébredtem a nappal együtt 6 óra körül, s ki is ültem az anyósülésre. Nem telt el 2 perc, s mellém is állt a helyi ranger, hogy van 5 percünk eltűnni mielőtt megbüntet. Szóval korai kelés volt nagy szerencsénkre!

Még a napfelkeltét is megcsodáltuk Cooks Beachen.

Frissen és üdén elindultunk a Cathedral Cove-hoz. Ide egy bő 40 perces séta vezetett sárga madárkával kövezve utunkat, s remek kilátással.

A hely gyönyörű volt. Mi épp dagálykor érkeztünk, ezért átal nem sétáltunk a boltíven. No meg ki is volt tapétázva kőomlás táblával (csak, hogy könnyebben lehessen értelmes fotót készíteni…pff). Persze Viktor ruhástul nyakig bemászott a háborgó vízbe a fotója kedvéért.

A visszaséta után újra megpróbálkoztunk a Hot water beach-csel, de e nap se volt szerencsénk a vízjárással, így maradt a szörfözés (túl soká lett volna dagály délután).

Megindultunk Auckland irányába, de még nem közvetlen oda. Egy 30 km-es átvágó utat választottunk a hegyen. No igen, s én vezettem…túléltük! Edzésnek nem utolsó kanyar kanyar hátán, meredély, s keskeny útszélesség. De a végére fel is forrt a Betsi, ami elvileg nem az én hibám :( Szóval volt egy kis kényszerpihenő…többször is, de helyrejött.

Miranda magasságában nagyon király, igencsak kihasznált hivatalos ingyen kecóhelyet leltünk, de nem maradtunk itt.

Viszont kicsit később, egy naplementés tehénfotó kedvéért lett egy kis galiba. Ahogy a fotót követően tolatott vissza Viktor az útra, kicsit betolatott a vízelvezetőbe, s nem vette észre, hogy volt ott egy beton csatorna részegység, amin fenn akadt a Betsi. Látszatra úgy tűnt, hogy kilyukadt a hűtőnk, szép mennyiség el is folyt. Elgurultunk az Orore Point Holiday Parkig, hogy javításokat végezzünk reggel. Pontosabban Viktor végezzen.

Az ominózus tehénfotó