Ez a nap a szörfözésről szóóóólt!

Már reggel a szörfös helyek csekkolásával kezdtünk. Brightont én túl sziklásnak ítéltem, ami félelmetes, mert a koordinációm az pont olyan, hogy nekivisz a kőnek. Javaslatomra tovább álltunk Dunedinbe, ahol az útikönyv a St.Clair és St. Kilda Beachet emelte ki szörf szempontjából. Amikor odaértünk, -azon felül, hogy meleg volt és verőfényes napsütés- egy rakásnyi szörfös lovagolta a hullámokat. Szóval a hely megfelelő! Öltözködés közben egy idősebb szörfös kettétört deszkával jött épp ki a vízből, sajnáltuk, gyönyörű deszka volt (és tutifix igencsak drága). Irány a víz! Amíg le nem fagyott a lábam, illetve Viktor ki nem fáradt, addig lovagoltuk a hullámot.  Pontosabban próbálkoztunk. Néha sikerült elkapni jó hullámot, ami a partig repített! Nagyon király dolog! Bár egyelőre még a bodyboardomhoz se nagyon értek, csak megfogom és visz, már amikor visz. De a lényeg, hogy élvezetes! :) Megállapítottam, hogy szükségem van valami neoprén zokni féleségre, mert lefagynak a lábaim. Holnap majd keresünk.

A szörfös próbálkozás után bevonultunk a citybe, megkerestük a szokásos Mekit a net végett, majd bevásároltunk. Amikor túl voltunk a kötelező körökön elindultunk az Otago-félszigetre egy részig (Otago Peninsula). Egészen pontosan a Larnach kastélyig mentünk, ami egy egész magas dombon/hegyen van. Sajnos pont bezárták az orrunk előtt a látogatási lehetőséget, ezért egy közeli kis úton elgurulva találtunk magunknak nyugalmas alvóhelyet a kastély tövében. A kastély árai egyébként: 12,5 volt fejenként a kertlátogatás, a kastélylátogatás pedig 27. A kertre hajtottunk inkább, mert a kastély túl drága (a kert is eléggé az). De ezt majd csak reggel!