Reggel
Ma a Monowai tó partján ébredtünk és remek nap lett ez. Megannyi dolgot sikerült csinálni, látni. Ugyan még pár napig annak a sokkhatásnak a hatásában éltem, hogy azt hittem Viktor elveszett/elrabolódott/másik dimenzióba került/beesett a mocsárba stb, de lassan ezt is feldolgoztam.
Mértani favágás
karszt
Első körben Clifden városkája felé vettük az utat, mert a térképen barlang jelölést véltem felfedezni (Clifden Caves). És milyen szerencse, hogy arra mentünk!!! A barlangról kiderült, hogy nem az átlag idegenforgalmi barlang, hanem egy érintetlenül (ami nem azt jelenti, hogy nem szarrá rongálva és firkálva :( ) hagyott barlang, aminek nem zárták le a bejáratát. A dolog úgy néz ki, hogy egy cirka 40 perces átmenő barlangról van szó, ahova szabadon bemehetsz. A barlang előtt infó tábla van: térkép, vigyél 2 lámpát, minimum 2-en menjetek le, a tavon átkeléstől vizes leszel stb.
Hipp-hopp fel is kaptunk egy pulcsit és lámpát és megindultunk. Elég sok szép cseppkőképződmény volt odabent, akadt még aktív is közöttük. Végig volt prizmázva az út, egyik irányból sima fehér, másik irányból narancssárga. De ami a legnagyobb megdöbbenést okozta nekünk az az, hogy világítóférgekre lettünk figyelmesek, minél beljebb haladtunk, annál többre!!! Nagyon király kis áramtermelő lények, úgy néz ki a barlang tőlük, ha lekapcsolod a lámpádat, mint a csillagos ég:)
fény a sötétben
készül a fotó
A tóhoz érve kicsit sokkot kaptam, mert 1. nagyon rég voltam barlangban és elszoktam a kunsztoktól 2. vizes és mély 3. parás vagyok, ahogy eddig is. Viktor segítségével túlvészeltem a tó körüli falon átjutást vízbe esés nélkül, de azért be voltam fosva, mint mindig :P
penész ( :( )
csepeg a kő
A barlangolás után a Waewae-öbölbe vitt utunk (ami nem tudom, hogy itten Tasmán-tenger vagy Csendes-óceán, de a lényeg, hogy víz és sós). Elértünk a Bluecliffs Beachre, aminek az útja ugyan tábla szerint le volt zárva viharkárok miatt, de azért begurultunk. És nagy hullámokat leltünk, verőfényes napsütésben!!
Egy kicsit ugyan aggasztott a következő tábla: beware of the tridal rips. Sajna nem tudtam mit jelent, de a sok éve meghalt srác emléktáblája azért ijesztő volt kicsit. Nem tudtam, hogy ez most valami élőlény lesz, vagy valami környezeti tényező vagy ki tudja, de csak túléljük.
Neopréneket fel és irány a hullám! Először kintről Viktor figyelgettem csak, hogy küzd az elemi erőkkel. Jól lefáradt! Akkora volt a kiáramlás és ráadásul kavargó, több irányú, hogy minden úszás tehetségét és erejét bevetve sem tudott kijjebb jutni egy pontnál. Később én is csatlakoztam és megéltem ezeket. Egyszer-kétszer sikerült olyan jól elkapni jó hullámot, aminek lehetett repeszteni a tetején. Ugyan nekem csak body boardom van, de egyelőre bőven megteszi (occsóért sikerült vennem a Warehouse-ban, kb 5e Ft-nak megfelelő dollárért).
Kellően kifáradtunk, főleg Viktor. Az Ő javaslata az volt, hogy aludjunk itt, de én nem szívesen aludnék lezárt úton (csak engedéllyel látogatható), szóval tovamentünk, már félek a büntiktől!
helyi gyermekek így nőnek fel
Jól néznek ki errefele a fák. Az uralkodó széliránytól teljesen meg vannak feküdve, amolyan szélfútták. Elkocsikáztunk Orepukiig, ahol legurultunk a Majom-sziget mellé, ami mellett csodák csodájára egy szabadkempinget leltünk, ugyan elég teltházas volt, de pont találtunk még jó placcot. Főzőcskéztünk (hagymás babos combsonkás cuccot), teregettünk és naplementét fotóztunk. Lett szép pókos képem is.
szép pókos képem
