Reggel fél 8-kor a helyi erő (a parkolóbeszedő néni) már hangos kopogással keltett is minket, aminek nem örültünk, de legalább időben elkezdtük a napot. Vízre szállás előtt még próbáltunk utat lelni a közeli vízeséshez, de azt sajnos lezárták (ajtóval, ráccsal, majdhogynem fallal) sziklaomlás végett. Felmentünk egy másik úton is, de az sem vezetett sokáig sajnos, csak egy kis kilátópontra.

Ilyet leltem

Egyébként borzalmas milyen szemetet hagytak maguk után a helyiek az erdőkben. Mindenhol építési hulladékok és hasonlók. Hát ennyit a környezetvédelmükről…még ezt is képtelenek elszállítani.

Egy reggeli kávézás után átgurultunk a kayakos részleghez. Kommunikáltunk egyet az egyik helyi vezető sráccal, hogy mit merre hogyan. Semmi extra szabályzat. Átevezgettünk elsőre a vízeséssel szembeni szakaszra. Itt már elég hullámos volt a fjord vize, pont találkoztunk is egy befele tartó csapattal. A vezetőjük mondta, hogy ne nagyon menjünk kijjebb, mert nagy a szél és jön az eső is. A vízesés oldalára, úgy döntöttünk, hogy nem evezünk át, mert túl lassúak vagyunk a gumi kayakkal és nincs kedvünk menekülni egy utasszállító turista hajó elől. Útközben még találtunk kalapját emelő sziklát, szépséges kis vízeséseket (csordogálásokat) és gyönyörű színű mohákat kibújni az esőerdőből. Majd szép lassan visszafordultunk.

Visszafele úgy döntöttünk, hogy még nem adjuk fel és bemegyünk a közelebbi öbölbe is, amit elsőre folyónak néztünk, de igazából az ott még nem az volt, maximum csak később volt neki folyója. Eleveztünk egészen a Milford Track nevű sok napos trekking út induló állomásáig is, ahol épp turistákat vitt- és hozott a kis hajó. Miután visszament a hajó, kikötöttünk kicsit a helyére. Ettünk-ittunk, majd visszaeveztünk. Útközben leltünk szép kócsag-szerű és kacsa-szerű madárkákat. Itt már eléggé eleredt az eső, lassan megindultunk kiinduló partunk felé. Útközben még volt 1 vicces-mókás rész, amikor egy elmenő motorcsónakra messziről azt mondtam, hogy: Nézd, milyen gyorsan eveznek! –vak vagyok, ez van!- Persze Viktor ezen azóta is nevet és kihagyhatatlan volt megörökíteni ezt írásban, hogy még többet nevethessen rajta!

Rettenet, hogy mennyi homoki légy van itt Milfordon, a nyílt vízen talán már kevesebb, de a parton elfednek!!!

Kikötésünk után még egyik helyi kayakos csóka kiszúrta Viktor 2 nős szörfdeszkáját a kocsi tetején, hogy neki is pont ilyen volt és alig tudta eladni a csajok miatt :D A szörfdeszka története egyébként az, hogy egy itt megismert francia lány árulta a barátja deszkáját 200-ért és mi meg rajta kaptunk a dolgon. Csupán egyetlen részletet felejtett el közölni mielőtt elhozta nekünk a deszkát, hogy mindkét oldalán modell-szerű nőnemű lények leledzenek. Szegény Viktor, amikor meglátta, sokkot kapott, mert rémesen néz ki egy szörfdeszkán az ilyesmim (na meg minden máson is..), de hát deszka-deszka, kellett, olcsó volt. :D Természetesen valahogy feldolgozta ezt a traumát.

Mást már nem csináltunk itt, csak tovaindultunk vissza Te Anau felé. Csodák csodájára Betsi nem forrt fel a hegymenetben! Életre kelt!!!!

Te Anau Downsig mentünk, ahol találtunk elég király kempinghelyet. Az alapterv az volt, hogy következő nap itt kayakozunk. Azért pont itt, mert pont velünk szemben van a Te Anau Glowworm Caves. Egy olyan barlang, ahova csak hajóval lehet átjutni és tele van világítóféreggel (itt ők a hivatalos barlanglakó élőlények). Nem néztünk meg mennyiért lehet meglátogatni a helyet, de nyílván sok pénz, ezért gondoltuk, hogy odakummantunk kayakkal. Na, ez addig állt, amíg meg nem láttuk, hogy a közelinek hitt túlpart, mennyire messze van és még az eső is szakadt. Szóval a projekt megbukott, de sebaj!