Befizettünk a Nevis Bungy Jumpingra és a Nevis Swingre, majd következő nap abszolváltuk is a kérdést! A Bungy 134 m és 260 dollár, amire Viktor vállalkozott. A világ legmagasabb hintájában pedig van 70 m szabadesés és 300 m körívű hinta 180 dollárért (ha ketten hintáznak egyszerre akkor 160, ha hárman, akkor 100). Nem kevés pénznek tartom ezt, de olyan infrastruktúra van kiépítve Nevisben, a senki földjén, hogy igazából megértem mi kerül ennyibe. Persze nem tudtam volna ilyen pénzt kiadni, ha nem sikerül dolgozni, szóval ez csak szerencse!! 4 kerekes járgánnyal vittek (és hoztak) fel (és le) a hegyre (a hegyről). Queenstownból egy bő 40 perces volt az út.

Először Viktor ugrott le a bungyval, elkísértem megnézni. Megkaptuk a szép kis Petzl motyókat és indulás. Egy cseh lány volt, aki segített Viktornak felvenni a plusz motyókat. A többiek srácok voltak.

Első körben beültették egy székbe, igazából űrhajós feelingje volt a dolognak. Ez idő alatt még egy másik srác ugrott a kilövőállásból.

Szerintem az én szívem jobban vert az ugrása láttán, tiszta para volt! Hát én meg nem csinálnám!!

Viktor nagyon élvezte a dolgot, nagyon tetszett neki, hogy a kiugrás után, miután visszarántotta fel egész az állásig a kötél, gyakorlatilag zuhant még egy ugyanolyat.

Plusz 100 dollárért lehetett volna újabbat ugrani. De ennyire sajnos nem vagyunk eleresztve. Vissza a bázisra, Petzl motyók le és irány át a hintához. Most már még jobban vert a szívem, de azért vigyorogtam.

Itt már más típusú testhevederzetet kaptam, paddal és deréktámasszal együtt. Kedves úriemberek elhelyeztek a kilövőállásba, s akkor hirtelen el is felejtettem, hogy mi vár rám. Konkrétan megfeledkeztem a dolog zuhanás részéről és valamiért csak a hintára koncentráltam. Egy vigyorgás ide, majd egy vigyorgás oda.

Előtte még mielőtt elhelyezkedtem, megkérdezte az Úr, hogy milyen irányban szeretnék zuhanni: előre, hátra vagy fejjel lefele. Hát persze, hogy előre….essen fejjel lefele, akinek két anyja van :) Majd következetett a visszaszámolás és kilövés. Telitorkos sikítás egészen addig, amíg el nem akadt a hangom. Teljesen új élmény volt ez a 70 méternyi zuhanás, nagyon durva!!! DE kiráááááály! Persze idézőjelesen összefostam magam, de állati volt. Igazából a hinta része már annyira lightos volt, hogy szinte észre sem vettem.  Visszavont a rendszer a kilövőállásba szép lassan és úszkáltam az eufóriában!!

40 dollárért lehetett volna újat hintázni ráadásnak, ami igazából már sokkal inkább megéri, hisz a fotócsomagot a végén 45 dollárért vesztegették. Volt benne kb 2-3, ami tetszett, de ennyit nem ért volna. Viktor csomagjában pedig 1 volt, ami nagyon király volt, de az végképp nem ér majdnem 9000 Forintot. Maradtak a saját készítésű fotóink, amik ugyan nem milliós Nikonnal lettek ellőve, de tökéletesek:) Ja igen és a videóért még egyszer ennyit lehetett volna fizetni, ami mondjuk jobban tetszett, de akkor sem ér ennyi pénzt!

Egy darabig még fent maradtunk a központban (ingyen) netezgetni szuperhiper Mac gépeken, aztán lementünk a következő induló busszal.

Ma munkaidő utánra volt megbeszélve Eddel, hogy elmegyünk a gumi kayakért, amit több mint 1 hete lestoppoltunk nála. Épp a Mekiből indultunk volna Edhez, amikor Betsi úgy döntött, hogy ő ugyan nem indul el. Már épp befostunk, hogy beadta a motor a szolgálatot, vagy meghalt az önindító vagy ki tudja. A parkolóban fogtunk két backpacker fiatalt, hogy segítsenek, de addigra már odaért Ed, bebikázta a kocsit és elindult. Szóval hálisten nem ment tönkre, pedig ijesztő jelei voltak a dolognak, de végül úgy néz ki csak leszívódott az akksi. A kayakot is elhozta. Szóval már van kayakunk, amit alig várok, hogy kipróbáljunk végre valahára!!!