E szép naposnak ígérkező napon ellátogattunk a Wakatipu-tó É-Ny-ibb végén fekvő Glenorchy városába. Az alapsztori az volt, hogy találtunk egy információs brossúrát Queenstownról, amiben nagyon megtetszett nekünk egy fotó. Kísérteties fák voltak a vízben, szürkésen derengős ködös idő. Vajon hol fotózhatták ezt? (ez nálunk tipikus jelenség) Gondoltuk, hogy a kedves Common Room nevű helyünkön üldögélve megkérdezzük a kedves pincér fiút. A kedves pincér fiú pedig Glenorchyra tippelt a fotón, amellett is a felette lévő Paradise nevű falura.
Ez volt az a bizonyos fotó a brossúrában
Természetesen a tippje pont elég volt arra, hogy neki is lóduljunk Glenorchynak, hisz nem sok az a kb 40 km. Ahogy közeledtünk, úgy észleltük a háttérben megbújó esős, párás időt és az egyre változó növénytakarót és klímát. Mindenféle trópusi jellegű bokrok, füvek és fák, tovább tűző napsütésben való eső-/páraszitálás kísérte utunkat. Új élmény volt ez, és furcsa hisz alig haladtunk pár kilométert. Glenorchy egyébként légvonalban kb 30 km-re van Milford Soundtól, tehát szinte már nyugati part és fjordok.
Nap és eső
Glenorchyban első körben meg sem álltunk, hanem elindultunk fölé, Paradisehoz, illetve a térképen lelt szokásos Gyűrűk Ura forgatási helyszínhez, ami itt jelen esetben egy erdő lesz és az utat onnantól már 4 kerekesnek írja. Egyébként Caradhras, Isengard, Lothlorien és Amon Hen. Paradisehoz nagyjából 20 km volt az út Glenorchyból, majd onnan még további kb 10 km az út vége, ami beleütközik a Dart folyóba. Az út egy része még aszfalt, majd köves, az erdőkben pedig tömörített föld, ami simább volt, mint a beton. A 4 kerekes rész, pedig az volt 4 kerekes, mert több folyón is átkellett hozzá kelni (nem volt híd), de mivel nem volt túlságosan magas a vízállás, így a Toyó vette az akadályokat Viktor lovaggal a hátán.
A lovag és lova
Itt Glenorchy fölött már teljes esőerdő volt, szürkés, esős idővel. No meg rengeteg homoki léggyel. Paradise pár lélekszámos falucska a Gyémánt-tó partján. Olyan helyre-híde-hűde házacska (palotácska) van a partján, hogy az irigylésre méltó. Olyan kis régies, Lassie-t hazavárós típusú, szerintem még fából is volt. Az erdőn való átmenetek olyan igazi Gyűrűk Urásak voltak, mint Az Út a filmben, amire sose lépjenek a hobbitok. Felülről a fák összenőve, esőerdő. Mi kell még? No meg mindenhol moha és páfrány. Az út és sok-sok folyón átkelés végén összességében ’semmi újabb extrát’ nem leltünk. Onnan indult a gyalogút a hegyekbe, és természetesen wc. Sétáltunk pár percet, majd aktív homoki légy támadás után vissza is indultunk. A vissza úton készítettünk pár képet Betsi Toyóról, aki meglovagolta a hullámokat.
Felvettünk a gyalogló srácot is Glenorchy-ig, akiről kiderült, hogy Wanakából jött át a hegyeken keresztül 6 nap alatt, s gleccsereket keresztezték útját. Szegénynek erősen 6 napos szaga is volt, de ez mifelénk elfogadott (bár ilyen szagot még egy TBE-s barlangász barátunk sem eresztett soha :) ). Útközben még készült pár lovacska fotó is.
S Glenorchyba érve egyelőre szomorúan állapítottuk meg, hogy nem leltük meg a vízbe álló fákat…vajon hol lehetnek? Még átsétáltunk a Glenorchy lápvidékén is, hátha ott vannak egyik részen megbújva, de nem.
Még Viktor javasolta, hogy csekkoljuk le a tóparti részt is (Town Ship), hátha. És hát csodák csodájára ott álltak teljes valójukban, csak ránk várva a móló mellett.
Akadt ott még régi bányasín, elhagyatott kocsival és információs házacska is.
Fotó kipipálva, küldetés teljesítve, indulhattunk vissza Queenstownba. Útközben persze még kellett, hogy legyen egy kis vízfelforrás, hogy ne legyen tökéletes a nap :), de igazából már ettől lesz tökéletes így hármunknak.
És egy kis makró
A homoki legyekről (Sandflies)
