Hétfőn átkószáltunk Wanakába. Elsőkörben a gerincen szinte légvonalban átmenő utat választottuk, ami nem volt jó ötlet, hisz kis Cherrynk nem épp bírja ezt hűtővíz ügyileg. Szóval forr, mint az állat, ha emelkedőt kap. Pihentetni kellett párszor, de vette az akadályt. Szép látvány volt egyébként a hegymenet tekergő utakkal és a völgybe való letekintés.

Kilátás a Crown Range kezdetéről

Útközben kis városkába ütköztünk: Cardrona. Megcsodálhattunk egy régi hotelt, régi autóval és régi szekérrel. Ez egyébként síparadicsom télen.

Cardrona

Wanaka nem egy nagy városka. Van egy populárisabb része (utcája) boltokkal, szervízzel, pubokkal, a többi része meg lakónegyed. A szervízbe bekukkantottunk, hogy vegyünk egy új termosztátot a hűtőrendszerbe (Viktor tippje a hiba mivoltára). Kaptunk is egyet és hozzá való tömítést is nagyságrendileg 30 dollárért cserébe. Viszont ezt csak kihűlt motorral lehet szerelni, így máskorra marad. Nekivágtunk körbenézni.

Megindultunk a természetnek. Elkeveredtünk egy kimondhatatlan nevű folyóhoz. Nagyon szépséges hely volt ez is, de sajnos itt sem lehetett tábort verni. Kénytelenek voltunk tovább állni.

Az utunkon mászó paradicsommal találkoztunk. Mindenhol srácok lógtak a mutatós falakon. Többségük bőven kezdőnek tűnt, biztos befizettek ilyen napos mászogatásra. Hát megszólalt az irigység, jó lenne motyót szerezni a dolgokhoz. És akkor arról még nem is volt szó, hogy kicsit arrébb 2 óriási kanyonra lettünk figyelmesek, amik a hegyoldalon leledzettek. Szinte egymás mellett voltak és csalogatták a kötél szerelmeseinek szíveit. Szóval kell neoprén is most már…fene, hogy nincs.

Később rákeveredtünk a 4WD útra, amit nem annyira kedvelt kis autónk. Nagyon darálós volt, ami a felfüggesztések ellensége. Útközben épp terelgetett őz csordával találkoztunk, 2 terepjáró, kutyák és 1 birka kísérték útjukat. Valaki elmesélhetné, hogy miért kell 1 szem birka az őzekhez!  Nem mentünk végig a 4 kerekes úton, felment volna a hegyre a térkép alapján (újabb síparadicsom). De a háttérben már gleccsereket is véltem meghúzódni. Visszafordultunk Wanakába.

Ez is a Gyűrűk ura része

Wanaka

Az estét a Wanaka melletti olcsó kempingben töltöttük a folyó partján. Előtte még egy kicsit elhagyatottabb részen vacsiztunk és borozgattunk egyet, miközben egy szem kacsicskut (kacsát) bámultunk, aki a tóból szedegette élelmét –feje bemerülve, lábai az égnek- és a bor hatására jókat nevettünk rajta. Nevezhetjük Bartolómeónak is akár.

Kacsicsku etetés

Dél tájt visszaindultunk Queenstown irányába, nade nem a gerincen átvágó cardronai úton, hanem a hosszabbik kerülő úton, hogy ne terheljük meg annyira Cherrynk (Chariot) gyomrát. A tóparton eszkábáltunk még egy kis pihi-vacsit, majd késő délután lechekkoltuk Kate kecóját, ahol 2 hetet fogunk tölteni heti 200 dollárért. Hát, amilyen ormótlanul rendetlenek ezek a 20 évesek, az teljesen kiborító. Kupleráj, kosz, fúúúj! A konyha is gusztustalan, évente 1x, ha takarítják. Nade a szobából való kilátás viszont páratlan, igazából csak az ér meg pénzt itt, na de a saját fészkünket úgyis kiganézzuk.

Kilátás Fernhillből

Majd este a város melletti olcsó kempingben aludtunk.