Itteni idő szerint reggel 6-ig tudtam aludni, szóval elég sokat. Most egy ideje már a blogot írom Worldben és most egészen pontosan reggel 8:54 van, ami azt jelenti, hogy Ti otthon ültök és este 20:54 van :) Viktor meg még alszik.
Na most meg már 6.-a reggel 6 van és felkeltünk. Tegnap miután összeszedtünk magunkat úgy délelőtt 11 körül megindultunk. A sötétebbik hajú recepciós lány kivitt minket a buszmegállóig (20-30 perc séta egyébként, nem sok). 10 perc múlva pont jött is az óránként járó busz (és itt a társaság neve Metro és ugyanolyan a logója, mint az otthoni metro újságnak és újság is van ugyanolyan). Fejenként 3,20 NZD (közel 600 HUF) volt a jegy, amivel az Zone 1-en belül (egész jól lefedi a főbb részeket) mehetsz 120 percen belül 2 busszal. A buszsofőr bácsik tündériek (elég idősek), mosolygósak, jópofiznak. És tolják neki rendesen ám! A buszon van egy kis kasszájuk számítógép szerűséggel. A bérleteseknek csak oda kell érintenie a kártyájukat. Ami nagyjából olyasmi, hogy 10 dollárért megveszik a Metrocard nevű kártyát és utána pre-paid alapon tesznek rá zsét. Vagy legalábbis ez jött le nekem a neten. A busz tiszta, bioüzemanyagos, kényelmes és van minden ablakban egy zsineg amivel lehet jelezni, hogy fel se kelljen állni a gombig. A központ a buszról is sokkolóan nézett ki a sok düledező épülettel. Van a központnál egy központi buszpályaudvar kis kijelzőkkel, übertiszta modern várókkal és az egész olyan tiszta mindenhol. Kicsivel ez után szálltunk le a buszról a Moorhouse Ave-en, mert hát célnak az autópiacokat vettük fel, amiket még reggel az 5 dolcsis netünkből keresgéltünk ki. Nagyjából egy környéken van az összes piac, szóval besétáljuk az egészet. Ez a rész tiszta industrial volt, és szintén tiszta USA-s.
Vas művészet.
Lakóházak nincsenek itt ránézésre, csak cégek és abból is főleg autós, szerelős, alkatrészes, eladós stb. De persze azért akad más is. Sétálgattunk a kis térképünkkel és kb 5 percen belül már oda is jött egy helyi bácsika, hogy mit keresünk, majd Ő segít. Egész hamar meglett az első cucc, ami kifejezetten a Backpackereknek jött létre. Jó kis csótányok voltak, egy csomóhoz full kempingfelszerelés is járt és be volt rendezve szobának a hátsó részük. Egy volt a bajunk, hogy érezhetően rátoltak az ottani srácok pár 100 dolcsit. Kb ilyen bizományosi rendszerben működhet a cég. Szóval nem került a seggünk alá a 3000 NZD-s furgon, hanem inkább megnéztük még a többi kereskedést és a neten is akartunk kutatni. A többi kereskedés nem nekünk való volt, drágábbak voltak, bár teljesen normális áron még így is. Az utolsó kereskedés után elindultunk ingyen netet keresni. Először egy Burger Kingben próbálkoztunk, ahol kicsit fájva ugyan, de közölték, hogy a Mekiben van free wifi :D:D Vicces szitu volt. Szóval a Mekiben neteztünk. A Halas burger itt igazi halból van, nem olyan halrudacska szerű, mint nálunk és a húsok is húsok. Érdekes. A netről kiírogattunk egy pár 2000 NZD alatti kocsit és telszámot hozzá, aztán kerestünk fülkét. Ami rossz ötlet volt, mert végül többet kellett beledobálni 2 perc telefonért, mint amibe a magyar mobilról került volna. De a lényeg, hogy sikerült is leegyeztetni emberünkkel, hogy megnézzük a dolgot 1575 NZD-ért. Fél órán belül ott is volt értünk és elvitt minket a járgányhoz. Ha jól emlékszem Mitsubishi Chariotról van szó, világoskék metál, mechanikus váltó, 5 sebesség, benzin, millió éves évjárat és most hirtelen több nem jut eszembe. Ma délután 2 fele már benne is ülhetünk, mert megyünk vissza érte:) Király! Hátul már nincs benne hátsó ülés, nekünk már nem kell vele foglalkozni. Az úrról egyébként kiderült, hogy mérnökként dolgozott, bejárta Európát evégett, s csomó sífelvonót tervezett. Nagyon szimpatikus Úr. Sajnos a földrengésben használhatatlan lett az akkori háza. Délelőttönként golfozni jár. Ja és a kocsi is egy 100-assal olcsóbb végül és 3 havi matrica is jár hozzá, amit intéz helyettünk. Végül visszavitt minket a központhoz, ahol még sétálgattunk egy kört a busz indulásáig.
Egyébként a mai vásárlás Pak’nSave-ben 13 NZD körül (banán, mandarin, körte, tonhalkonzerv, csirkekonzerv, lekvár, mogyoróvaj), Warehouse-ban 10 NZD körül (sampon, tusfürdő, füzet). És a nap poénja az volt, amikor bementem gyógyszertárba, hogy vegyek valamit napégésre (a kézfejem lilára égett), a gyógyszertárosnő hüledezve nézett, hogy nem látott még ilyet, mi történt? És természetesen semmijük nem volt, ami igazából nálunk Irixre, Panthenolra vagy ilyesmire hasonlít. Csak 1 after-sun meg aloe vera krém. De nem voltam kisegítve, mert ennyire a testápolóm is jó.
Fájt..
A szálláson a kedves szőke recepciós lány közölte, hogy végül csak 15-öt kérnek a bicikliért, mi meg mosolyogtunk, hogy köszönjük a hobbit árat, amin nagyot nevettek :)
Megvacsiztuk a 2 konzerv levest…hát az én sütőtök levesem meg sem közelítette Cipo és Barbi múltkori levesét, tehát ezúton köszönöm nekik az akkori gasztronómiai élményt! :D Hát, én nagyságrendileg el is aludtam utána, szerintem kb este 9-kor.
