Pénteken úgy döntöttünk, hogy bérlünk egy autót. Főni fel is hívott nekünk egy autóbérlőt, s le is foglalta. Meló után Ők mentek haza, minket meg kidobtak az autóbérlősnél. Pontosabban először a városban, mert a formámhoz híven nem néztem utána, hogy ez az adott hely merre is van Konéban. Persze nem ott volt, ahol kerestük, s megindultunk gyalog, mert jóval arrébb volt…de szerencsénkre Főniék még pont ott voltak és felvettek minket. Egyébként nem értünk volna oda zárás előtt.

Meg is kaptuk a kis fehér Peugeot. Egy vagyonért, s ráadásul itt nem létezik olyan, hogy Casco. Ha elcseszed, rácseszel. 3 napot kellett kifizetni hétfő reggeli leadással (érte jönnek kis felárért a bányába), s ez nagyjából 21000 frank volt, ami 45000 forint körül van, kicsit több. Szóval rengeteg….

Még kihasználva a fényt, gyorsan, sötétedés előtt átgurultunk Voh-ba (bánya mellett 5 km) fotózni párat a parton. Leltünk szép mangrovékat, voltak, amik párban álltak, s megfogott minket a téma. Naplementés, mangrovés, bérautós, szerelmeses fotók.

Következő reggel, azaz szombaton a keleti partnak vettük az utat. Név szerint Hienghene érdekelt minket. Első körben át kellett vágni a hegyen. Volt egy hely, ahol le lehetett menni a sziklás folyóvölgybe. Mutatós volt, bár esőzés idején nem mennék le, mert oké, hogy most csak egy kis patak, de 20x szélesebb a medre.

A keleti part valóban zöldebb és élőbb volt, mint a nyugati, ami viszonylag száraz.

Utunkat először Linderalique-nél szakítottuk meg kicsit. Nagyon szép hely, a hatalmas cakkozott sziklavonulat körbeöleli az öblöt teljesen. A parton kellemes piknik, zöld fű és sátrazni is lehet. Nyugalom. Kár, hogy nem alszunk itt.

Majd bekocsikáztunk Linderalique mögé is, mert itt írt valamilyen barlangot, amit végül nem kerestünk tovább. De helyette volt mutatós fahíd.

A parton tovább haladva Hienghene felé sem volt csúnya a táj..

Majd Hienghene-t is elértük. Szép! Az a mutatós szikla a vízben a Csirke szikla nevet viseli.

Itt elgondolkoztunk egy darabig, hogy megtegyünk egy teljes északi kört, vagy forduljunk vissza és úgy menjünk. Az északi kör kb 70 km-rel volt több, mint a vissza út. Vacsorára vissza akartunk érni, de bevállaltuk az északi kört.

Épp, hogy csak tovább haladtunk, amikor egy folyószakaszhoz értünk, ahol nem volt híd. Le is döbbentünk kicsit a kompot meglátván, mert úgy gondoltuk, hogy pénzlehúzós lesz, s hát nem épp álltunk jól készpénzzel abban a pillanatban. De nagy meglepetésre ingyen volt! Bár a motor nehézkesen járt és abból is csak a pótot használták, átjutottunk sikeresen.

Az északabbi részeken már valóban nem leltünk túl sok mindent, csak mentünk, mentünk. Na jó, azért akadt szép macska és végtelen táj.

Pár óra alatt átértünk újra a keleti partra, Koumacba. Itt beszaladtunk a boltba, s mit találtam? Hát nem értjük azóta se, hogyan keveredett ide…

De azért a keleti part szárazabb tája, se mutat olyan csúnyán, fotón. Pontosabban ez is nyíltszíni fejtés…minden így néz ki, van ahol már a fél hegy eltűnt, sajnos. És vacsorára is sikerült visszaérnünk, bár a kilométer limitünkből (napi 150, összesen 450) már nem maradt sok a tovább időre.

Vasárnap úgy terveztük, hogy Voh-ban tankoljuk meg a verdát, de ott zárva volt a benzinkút, szóval már tuti átlépjük a limetet, de sebaj. Lenéztünk kicsit a tengerpartra pihengetni. Egyébként kicsit beteg voltam, nem is voltam emiatt túl aktív a kiránduláson, de túlélem. A napon fekvés nem hiszem, hogy rosszat tett.

Volt szép csípős korall a vízben (csípős, mert egy bugyuta kínai megpróbálta kidepózni a vízből és megcsípte..haha), csak a víz volt kicsit túl  zavaros a fotóhoz.

Szóval kénytelenek voltunk Konéban tankolni, ami végett lett plusz 50 km-ünk. Bent hagytunk a kocsiban 2000 frank körül, hogy fedezzük a túllépést.

Ja és még egy fotó Konéból a folyó mellé. Fa.