Ezen a héten elkezdtünk mindenféle képzésekre járni. Természetesen franciául, hogy véletlen se értsük. Kaptunk zárt tér oktatást (confined space), hogy csiszoljuk meg a kémény belső felületét tisztára, hogyan mérjük/ragasszuk a kerámiákat és, hogyan hegesszünk. Mivel én kevésbé vagyok tapasztalt ilyen területeken, nekem még hasznosnak is mondható az ilyen.

Vannak errefele kedves kínaiak, aki mindenféle kungfu pózban pózol ő Zhang, akit már ezer közül is felismerünk. Sajnos közös nyelvet nem beszélünk, de jóban vagyunk Vele.

Mondjuk, arról ne beszéljünk, hogy van itt ilyen bugyuta szabály, hogy mindegy mekkora, de ha állványra mész fel, akkor legyen rajtad beülő. Ezzel a részével még nincs gond. De a baromi hosszú felszakadó betétes kantárral mit kezdjen a másfél méteres állványon? Eséstényező feladvány.

Egyébként a narancssárga emberek nagyon sokan vannak, ezresekben mérhető. És futnak ebédidőben a kajáért, pontosabban a sorban állásért. Elég mókás látvány. Kivéve, amikor eltipornak.

Üdv!!