Délelőtt reggeli után besétáltunk Blacktown központjába a pályaudvarhoz, hogy beszerezzünk kamillát, vagy igazából bármi hasznosat az állandóan támadó felfázásomra. Csodák csodájára a gyógyszertárban a kishölgy megtalálta nekem az egyetlen recept nélkül kapható készítményt, ami már túlmutat a gyógynövényes kezeléseken. Reméljük, használ 21 ausztrál dollárért (kb 4600 Ft). Még sétáltunk egyet a bevásárlóközpontban, s a mellette lévő kis visitor centerben. Itt az infoközpontban fedeztem fel, hogy van a közelben egy vadas park koalasimogatással és rohangáló helyi állatkákkal. Szóval ez lesz a délutáni program.

Ebédre visszatértünk a plébániára, s utána megindultunk az állatkert felé. Kb 1,5 km séta volt, 30 percre sikeredett. A belépő szokás szerint borsos volt, fejenként 27 AUD. Node lehet koalát taperolni :P Már amikor bementünk szabadon mozgó wallabi félék (apróbb kenguruk) fogadtak. De az első akihez odamentem egy méretes fehér-sárga papagály volt, épp tollászkodott. Odahajoltam hozzá és tisztesen köszöntem neki, mire válaszként kaptam is kedves Hello-t, amin nagyon meglepődtünk és nagyon-nagyon tetszett :) Imádom őket!

A kenguruk sem stresszelik túl a dolgot, mindenhol fetrengenek, egész addig, amíg nem vesz nekik valaki 1 dolláros kengurucsemegét, mert akkor akcióba lendülnek!

Nálam ugyan nem volt csemege, így nem is volt sikerem köztük, de azért még így is megbökdöstem a fickót kicsit :)

De hát a koalák a legnagyobb vérlények, amolyan túlélő fajták, ahogy mi mondjuk :P Szóval nem azok. Alszanak és esznek, igazi kedves lények.

S természetesen oda is arcátlankodtam a pajtikhoz, ahogy azt kell:)

A vérlények sorába sorolható még a wombat pajtás is, aki igazából az üregéből nem annyira szeret kijönni, de ha mégis kijön, akkor lelkes arcot vágva pózol a kamerának, s ki tudja, mikor ugrik torokra.

No de vannak helyes bagolyra hasonlító madárkák is, bár minden bizonnyal unta közeledésemet a szürke pajti, de nagyon tetszett a feje.

A másik egyéb színekkel rendelkező pajti is.

A következő kedvenc lényünk a tasmán ördög lett. Biztos sokan emlékeztek rá a meséből, egészen pontosan Tapsi Hapsi sorozatról van szó, ahol a tasmán ördög mindig pörgött, forgott, nyáladzott és tapsit akarta vacsira. Amolyan hiperaktív fajta. No, a valóságban is hiperaktív, bár nyál nem folyik belőle és inkább hasonlít egy apró macihoz. A kis területén körbe-körbe futkos, megállás nélkül. És amikor 1 órával később is ránéztünk..akkor is ez volt neki épp napirenden. Nagy arc a kis csóka:)

Csőrös, aki mindenhol ott van a városokban

Kaszuári, aki veszélyes, territoriális lény. Meg is tud ölni.

Térdel

Színesek