Hajnal 4 fele minden alvás finomsága nélkül elindultunk Aucklandbe, hogy reggel már az autóvásáron kezdhessünk. 6 körül napkeltével meg is érkeztünk a lóversenypályához, a placc pedig 8 magasságában nyitott. Szépen kiírtuk a kis cetliket, no meg az 1700-as árat. Sajna mivel holtszezon van, nincs backpacker, aki ilyen típusú autót akarna venni télire. így bőven félár alatt hirdettük meg, remélve valaki elviszi.

Elsőre egy amolyan cigányforma kereskedő talált be minket, körözgetésével idegesítve egy 900-as árajánlat mellett. Nem köszi, max majd később…

Másodkörben arabforma ember. Még az autópályára is kiment, amitől már ideggörcsöt kaptam, s ippeghogy nem küldtem el melegebbre. 1200-zal erősködött, de mondtuk: nincs apelláta, 1500 alatt nem viszi. Persze jött 1300, 1400…de nem. Kemény színjátékot vettünk fel. Én voltam a zsidó kufárasszony, Viktor meg a mérges, aki nem enged a 48-ból. Nagy lazaság volt, pont tojtunk az egészre, mondtuk neki, hogy el lehet menni, nem adjuk oda. És csodák csodájára el is értük nála az 1500-öt, amin később jót nevettük, de ott még a színjátékot folytattuk:P No meg elhozott minket ide a reptér közelébe is kisebb bénázások közepette ( mert neki hatalmas a helyismerete…de nem). Betsi elgurulásakor ugyan majdnem bőgtem, de végül is jó kezekben lesz.

Az itteni szállásunk meg elég király! 56 dollárt egy double room, az udvaron medence és jacuzzi. Na találjátok ki mit csináltunk délután? Igen-igen medence, majd jacuzzi és így felváltva. Persze a medencét szigorúan neoprénben, mert hát végül itt is beköszöntött az ősz és elég hűs az idő. De a jacuzzi az forró :) No meg a Johannisberg Riesling bor, amit már-már rituálisan mindig veszünk.