A kempinghelyünk mellett találtunk sok-sok galócát, mesegombákat. Fotótéma.
Kihagyhatatlan volt a tó déli csücskén lévő Kingstonnal való fotózkodás. A legjobban az tetszett nekünk, amikor leszállt Kingston mellett a legelőre 2 helikopteres srác és bementek ebédelni. Hát igen, ki mivel jár…
Egyből Te Anaunak vettük az irányt. Az autó jól bírta a sík terepet és stabil tempót és egyben el is mentünk odáig. Te Anauban megálltunk ebédelni (reggelizni) egyet és meglestük az infó központot is. Gyönyörű verőfényes időjárás volt. A Te Anau-tó egyébként a déli sziget legnagyobb kiterjedésű tava. Sokáig nem időztünk, megindultunk Milford Sound felé. Útközben akadt pár szépséges tájkép.
Te Anauból nagyjából 2 órás út vezetett Milford Soundhoz. Itt is lekövethettük a klimatikus és növénytakaró-béli változásokat az út során. Az utat sok-sok szabadon kempingezős rész övezi, kialakított wc-kkel. Bő 20 km-re Milford Soundtól (ami egyébként Piopiotahi) már gleccserek látványa fogad, bár így nyár végével még elég csoffadtak. A hegyek oldalai mind mohásak, páfrányosak és esőerdei növényzettel fedettek. Csodaszép látvány. Több vízesés és türkiz színű patak is akad. A Homer Alagúton átmenve bukkan ki az út a fjordhoz. A Homer Alagút sem mai darab már, több mint 70 éve épült. Belül a falain nem egyenletes betonburkolást láthatunk, hanem magát a kőzetet, 1-2 helyen megerősítve. Szóval érdekes és sötét.
A túloldalon csodás látvány. Esőerdő merre szem ellát. No meg a hegyek és víz.
Félúton az alagút és Milford között pedig egy The Chasm nevezetű táblára leszünk figyelmesek, 15 percet ad meg oda-vissza gyalog, szóval meglessük. Addig is pihen Betsi. Hát még jó, hogy meglestük!!!! Csodálatos kanyon látványa, fekete falakkal, víz által kivájt cirkuláló alakú üstökkel (hú de hülyén fogalmaztam meg, de majd a fotó segít). Zuhogó víz és vízesések. És mindezt az esőerdőben. Nem semmi!! Mindenképpen érdemes meglesni. Bár kanyonozásra ilyen vízjárás mellett alkalmatlan, levinne a kötélről :) A parkolóban pedig „Don’t feed the kea!” tábla, a kea egy papagáj (azt hiszem) és nagyon tetszik, de sajnos még nem láttam egyet se élőben.
Ja egyébként még az alagút előtt rájöttünk, hogy Betsi forrási gondja a levegős rendszer lehet. Ki tudja mitől levegős, de az. És hát, így nincs benne elég víz. Na de amikor orral felfele álltunk az emelkedőn, akkor lehetett hallani, hogy a levegő bugyborog felfele. Ez lesz a megoldás nyitja.
Legurultunk Milfordba. Ami egyébként egy nagy semmi városilag. Van egy szálláshely, egy pub és kávézó (étterem), megannyi utazási iroda, ahol a hajókra foglalhatsz, kayak bérlős csókák és nagyjából ennyi. Ja és továbbá egy parkoló, ahol 20 dolcsiért ottmaradhatsz éjszakára (mi ezt választottuk, mert a szálláshelyen a kemping fejenként volt 18). Szóval igazából nincs itt semmi, és túl sok minden nem látsz, hacsak nem fizetsz be drágáért egy hajóra. Persze a következő képekkel, azért már cáfolom is, hogy nem láthatsz semmit, mert aki keres, az talál.
Úgy gondoltuk, hogy reggel bepróbálkozunk a kayakunkkal végre valahára. És akkor még látunk is valamit, no meg nagy élmény is lesz a dolog! Este beültünk az étterembe egy vacsira na meg sörre/borra és biliárdra/csocsóra.
