E napon leadtuk Betsit egy újabb WOF tesztre Donny-ékhoz, akikkel közöltük, hogy mennyi az annyi, ennél többet nem tudunk fizetni. Elméletileg kapunk egy újabb lengéscsillapítót is, aminek second hand ára darabonként 100 dolcsi.

Gondoltuk belefér már végre, hogy extrémkedjünk kicsit. Már múltkoriban kinéztük a Shotover Jetet, ami a kanyonban cikázik a sziklák és falak között. Hát be is fizettünk rá délutánra. Fejenként 119 dollár volt a felnőtt jegy és az a nagy helyzet, hogy annyira istenkirály volt, hogy megérte! Ugyan, ha fotókat is szerettünk volna az tovább 35 dollár, és x még hozzá a videó is..szóval drága. Kummantani meg sajnos nem lehetett, nem hagyták.

Pikk-pakk kivitt minket a busz a helyre, közvetlen a jetboat mellett le is dobott, már rakták is ránk az esőköpenyt és mentőmellényt, fotó és indult a menet. Bő 20-25 perces volt és minden másodpercét megérte. Száguldozás a falaktól centikre, 360-as fordulatok, de igazából a legszebb a kanyon látványa volt, sajnálom, hogy nem lehetett megörökíteni. Az ő fotóik és videóik embercentrikusak és nem a tájra irányulnak sajnos, nekünk meg a saját fejünk kevésbé érdekes egy ilyen helyen. Persze azért hazamenet előtt még lőttünk pár fotót mások hajózásáról.

A hazabuszozás során Vikinek volt egy megérzése, hogy le kéne szállni a szervíznél és megnézni Betsit. A megérzés helyes lett volna, ugyanis jóval később vettem észre, hogy közben hívtak a szervízből és hangpostát is hagytak, hogy mehetünk a járgányért. Na de mivel már akkorra bezártak, ezért buktuk aznapra a kérdést és caplathattunk fel Fernhillbe. Persze még a caplatás előtt tartottunk egy kis szuvenír vásárlást és Máriának tikikeresést, ami egyelőre sikertelen volt (keresem az igazi Tikit).